Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bárki más

2015.03.18

INT. NAPPAL - LABIRINTUS - AZ ÁLLANDÓBA TARTÓ MÚLT

Egy női alak, a 25 éves ZSANETT áll a labirintus bejáratánál ellenfényben, vitruviusi (Leonardo-pentagram) terpeszben, karjait a bejárat falainak feszítve. Előtte feneketlen, éjfekete sötétség. Vékony, fehér ruha lobog rajta, szorosan a testére tapadva. Távolról visszhangos vadállati morgás, bömbölés és üvöltés hallatszik, szörnyű kakofóniába olvadva egy nő vergődő, hisztérikus sikoltozásával. Egy velőtrázó, végső sikollyal a női hang megszűnik. Zsanett lenéz. A ruhája csücskétől vér szivárog felfelé, lassan átitatva a szövetet. A vadállati hörgés erősödik, de még mindig távoli. A lány retteg, a félelemtől moccanni sem bír, kapkodja a levegőt, hiperventillál. Egy lándzsa hegye hatol mögötte a fénybe.

FÉRFIHANG

Indulj! Te vagy a hetedik!

ZSANETT

(elcsukló) Nem merek! Nem... Nem merek...

FÉRFIHANG

(könyörtelen) Menned kell! A városért. Atyádért és testvéreidért!

ZSANETT

Nem! Nem merek...

FÉRFIHANG

Lódulj már!

Zsanettet egy kéz belöki a labirintus belsejébe, elesik. Lassan felemeli a fejét. A szeme karikás, vörös és duzzadt, az arcát sűrű könnyfolyó szántja. Négykézláb araszol a szűk folyosón, a karja remeg testének súlya alatt. Zúgás és süvöltés támad, Zsanett kibontott barna haja lágyan hullámzik a szélben. Egy váratlan, a semmiből érkező külső erő felborítja a lányt, összehúzza kezét és lábát, elemeli a földtől, és magzatpózban, súlytalanul sodorja a labirintus falai között. Zsanettnek torkára fagy a sikoly, egy hang sem hagyja el az ajkát, csak forog, csusszan, örvénylik.

INT. NAPPAL - CSATORNA - AZ ÁLLANDÓ

A hártyaszerű falakon alig beszűrődő fényben kavargunk, időnként nekicsapódva a csatorna oldalának, ami puhán, ruganyosan lök vissza középre. A csatorna alagúttá formálódik, a falakon hurkák keletkeznek, és erőteljes, lüktető összehúzódásokkal, hernyószerűen tolnak előre. Békés morajlás, nedvek flottyanása hallatszik, majd egy apró fénypont jelenik meg, terebélyesedik, dagad, hízik, míg végül elvakít. Száguldunk bele a fénybe. Hangrobbanás.

INT. ESTE - JÁSZOL - A JÖVŐBE TARTÓ MÚLT

Zsanett riadtan ébred, egy nagy, húzós belégzéssel bukkan az élet felszínére. Kiverte a víz. Egy istállóban fekszik, szalmából összehordott ágyon; fáradt, meggyötört, kimerült. Körülötte tehenek rágják komótosan az eléjük tett szénát. A feje fölött egy fiatal férfi áll, kipával, durva posztóruhában, mogorva szemében szemrehányás ül. Mellette két királyi pompával öltöztetett férfi, az egyiken turbán, a másikon korona, mindketten átszellemülten mosolyognak és hajlonganak. Zsanett nem érti, mit keresnek itt ezek az emberek, zavartan néz körbe.

Egy termetes szerecsen lép be, le kell hajolnia, hogy beférjen az istálló szűk ajtaján. Fején uralkodói süveg, nyakában súlyos aranylánc, vállán piros bársonyköpeny, arcán boldog mosoly. A karjában egy bepólyált, alvó csecsemőt tart. Zsanett elméjében világosság támad, már emlékszik.

ZSANETT

Boldizsár...

BOLDIZSÁR

(elégedett) Bemutattam a pásztoroknak leendő királyukat. Mi legyen a kisded neve?

Zsanett kérdőn tekint a feje fölött álló fiatal férfira, aki csak int, hogy mondja meg ő.

ZSANETT

(félénken) A neve? Legyen a neve... Jé... Jéz... Jézabel?

HÁROMKIRÁLYOK

(egyszerre hördülnek) Miii?

ZSANETT

(ijedten javít) Nem! Jehudit!

A háromkirályok arcáról azonnal lefagy a mosoly. Boldizsár türelmetlen, durva mozdulatokkal kibontja a pólyából a gyermeket, bepillant a szövetpelenka alá. Elképedve néz MENYHÉRTre és GÁSPÁRra.

BOLDIZSÁR

(bődül) Ez lány!

MENYHÉRT

Az nem lehet! A jóslat fiút ígért!

ZSANETT

(elnézést kérő mosollyal) Vannak véletlenek...

GÁSPÁR

Mit tettél, te szerencsétlen, ostoba némber?! Mit tettél?

ZSANETT

Szültem egy gyermeket...

BOLDIZSÁR

(haragos) De egy lányt! Senki sem fog emlékezni rá!

A bősz háromkirályok haragtól eltorzult arca fenyegetően hajol Zsanett fölé, a lány pupillája tágra nyílik a félelemtől. A testét hirtelen görcs rántja össze, felordít.

ZSANETT

Még egy jön!

INT. NAPPAL - PSZICHIÁTRIA, ZSANETT KÓRTERME - A MÚLTBA TARTÓ JELEN

1. Zsanett apró sikkantással ébred, majd zihálva felkönyököl, körülnéz.

A kórterem berendezése felettébb szegényes. Egy puritán fekvőhely, egy töredezett lakkozású asztal és egy támlás szék van benne. Csak a mennyezeten van fényforrás, a lámpa buráját fémráccsal vették körbe. Két átellenes sarokban egy-egy ipari kamera pásztázza a helyiséget, szintén vasrács burkolatban.

Áttűnés.

2. Zsanett csapzottan jár-kel a szobában, szemében düh és agresszió lobog. Vékony fehér ruhát visel, ugyanazt, amiben a labirintusban és a jászolban is láttuk. Tébolyultan mormol maga elé összefüggéstelen szavakat, mint: "kollektív transzcendencia", "morphogenézis", "trichotomizmus", "kentaur tudat" "szingularitás", "a szív és az elme konzisztenciája", "okkult pszichózis", "holarchia".

Áttűnés.

3. Zsanett egész testében remeg, mindkét kezét a hajába fúrja, és hisztérikus zokogással, a reszketéstől eltorzultan, vinnyogva köpködi ki magából a szavakat.

ZSANETT

Dögöljetek meg, sarlatánok! Miért kínoztok? Miért gyötörtök, miért mondjátok, hogy nem tudom? Hogy lehettek ilyen kurvára biztosak magatokban? Ti nem tudtok semmit, ti öntelten pöffeszkedő idióták! Én tudom! Én mindenre emlékszem! Minden mozzanatra, illatra, mondatra, gondolatra! Minden színre, hangulatra, árnyékra, érzésre, fájdalomra! Mindannyiótokra, ti istentelen barmok!

Áttűnés.

4. Zsanett nyugodt. Az asztalához ül, hosszan nézi az előtte fekvő üres papírköteget és a mellette heverő tollat. A szeme fénytelen. Kopognak az ajtón.

ZSANETT

Ki az?

LAJOS

(parancsoló, feszes) Én!

ZSANETT

Mit akar? Már megfizettem a papírért és tollért!

LAJOS

Hoztam az ebédet. Lépjen a sarokba!

ZSANETT

(befeszül) Már ebédidő van? Akkor már csak másfél órám van a vizsgálatig...

LAJOS

Ma nincs vizsgálat. Vasárnap van.

Zsanett megkönnyebbül. Fordul a zár, nyílik az ajtó, és a résen Lajos becsúsztat egy tálcát, rajta műanyag edényekkel és kanállal. Aztán az ajtó becsukódik, újra fordul a zár, csend lesz. Zsanett vet egy pillantást az ebédre, de nem áll fel érte. Lassan a tollért nyúl, és írni kezd. Írás közben narratíve halljuk a hangját, magyarul beszél, de teljesen ötletszerűen az írása váltakozik: hol magyarul, hol angolul, hol németül, hol franciául, hol spanyolul ír.

ZSANETT

(hangja) Nem vagyok elmebeteg! Valami különös véletlen folytán átjárok az egymástól elzárt kiterjedések között, de nem vagyok elmebeteg. Csak más vagyok. Amíg a többiek tétován botorkálnak a labirintus maguk választotta járataiban, számomra nincsenek áthatolhatatlan falak, nekem az egész egy nagy, közös tér. Mintha egyszerre lehetnék én - és valaki más.

Ingerülten áthúzza a "valaki más"-t, helyére ezt írja: "bárki más".

ZSANETT

(hangja) De tudom, mi hova tartozik. Minden átélt emlékem jól elhatárolódik azoktól a többiektől, hiszen még a színük és a méretük is más. Doktor Kaiser szerint én így vagyok Egy. Osztatlan. Micsoda marhaság! Dr. Kaiser tévedett. Nem ez volt az első eset, de nem ezért kellett meghalnia.

Zsanett felnéz egy pillanatra, elgondolkodik, majd újra írni kezd.

ZSANETT

(hangja) Megpróbálom írásban összefoglalni a történteket, mert bármilyen őrültségnek tűnik is, van rá esély, hogy a munkám olyan adalékul szolgálhat a darwini természetes kiválasztódásban hívő teremtő ember számára, amely legalábbis kérdésessé teszi az ún. evolúciós késztetés Természettől eredeztethetőségét.

Leblende.

FŐCÍM

BÁKI MÁS

EXT. NAPPAL - GÖDÖLLŐI ÁLLATKÍSÉRLETI TELEP - A JELENBE TARTÓ MÚLT

Május vége van. A Nap a reggeli óra ellenére már melegen süt, a levegő friss, a növények levelein harmatcsepp csillog. ANETT autója - egy pici, piros Maruti - gördül végig a salakon, az ősfák között megbúvó állatkísérleti intézet épülete elé.  Az épület homlokzatán, a kapu mellett szocialista címeres tábla, rajta körfelirat: MEZŐGAZDASÁGI BIOTECHNOLÓGIAI KUTATÓINTÉZET. A parkolóban egyetlen autó áll, egy 7 éves, kék Dacia; még korán van. A nem feltűnően csinos, de feltűnően értelmes arcú, 29 éves, szaporodásbiológus Anett a megszólalásig hasonlít Zsanettre, mint egyik tojás a másikra, csak az ő haja rövidebb, és festett vörös. Furcsán néz a Daciára, előbb csodálkozva elkerekedik a szeme, majd kissé rosszallóan ráncolja a homlokát. Rükvercbe akarja tenni a kocsit, hogy beparkoljon, a sebességváltó recseg-ropog, csikorog, de nem ugrik be a sebességfokozatba. Anett bosszankodik. Egyesbe vált, és úgy parkol le, hogy orral előre ki tudjon majd kanyarodni. Kiszáll, kulccsal bezárja a kocsiját, és elindul az épületbe, fel a lépcsősoron.

INT. NAPPAL, PORTA - GÖDÖLLŐI ÁLLATKÍSÉRLETI TELEP

Az előző jelenet közvetlen folytatása:

JÁNOS bá', a portás az ablakon át látja, hogy Anett közeledik. 72 évét meghazudtoló fürgeséggel felpattan, és kilép a fülkéjéből, hogy üdvözölje. Szinte baráti viszony van köztük, Anett szereti az öreg pajkos közvetlenségét. János bá' szolgálatkészen kinyitja neki az ajtót.

JÁNOS

Szép jó reggelt, szép Szirmay doktornő!

ANETT

Magának is, János bácsi! Köszönöm.

JÁNOS

Ennyire buzog kegyedben a munkakedv? Hiszen még 7 óra is alig-alig múlt!

ANETT

(nevetve) Tudja: Ki korán kel, aranyat lel.

JÁNOS

Hát, angyalom, akkor belőlem így lesz egy Arany János, mer'hogy mást nemigen tanál most az épületben, magához valót! Legföljebb a Király doktort még, de annak meg már van egy nagyon csinos barátnője.

Anett szemérmesen elmosolyodik a bókra; ő az a csinos barátnő. (A dialógus közben beírja a kulcsfelvételi naplóba a nevét: Dr. Szirmay Anett. A felette lévő bejegyzés szerint a 2-es labor kulcsát felvette Dr. Király Gábor, a leadási időpontnál azonban üres a rubrika.) Anett a fejével a parkolóban álló Dacia felé int.

ANETT

Egész éjjel bent volt egyedül?

János bá' sokat sejtetően felrántja vastag, ősz szemöldökét.

JÁNOS

Egész éjjel bent volt, de - nem egyedül!

ANETT

Hanem kivel?

JÁNOS

Hehehe. Aggódik, igaz-e?!

ANETT

(mosolyog) Jaj, János bácsi, ha Gábor szeretőt tartana, nem az intézetbe hozná. Van saját lakása.

JÁNOS

Óhohohó! Éleseszű tudóslánka maga! Ténleg nem egy bögyös fehérnép járt nála..,

János kis hatásszünetet tart, hogy csigázza Anettet, de a nő nem mutat különösebb érdeklődést e drámaiság iránt.

JÁNOS (CONT'D)

...hanem maga az igazgató elvtárs!

Anett meglepetten felkapja a fejét, amit János elégedett biccentéssel nyugtáz.

ANETT

Juhász-Nagy professzor bejött éjnek évadján?

JÁNOS

Be ám! Álmosan érkezett, ilyen szűk szemekkel, ni, de aztán izgatottan távozott, igen-igen fel volt villanyozva!  Olyan hajnal öt felé ment el.

ANETT

Mi a fene!  Csak nem...?

JÁNOS

Én azt nem tudom, hogy igen-e vagy nem-e, mer' hozzám nemigen szólnak... Csak figyelek, aztán mondom, amit látok. (súlyosan) Meg amit hallok!

ANETT

Miért, hallott is valamit?

JÁNOS

Ühüm. A Glinkát!

Anett hirtelen izgatottá válik, gyorsan leakasztja a laborja kulcsát, és felszalad az első emeletre. (János bá' végszavára filmzeneként megszólal a Ruszlán és Ludmilla lendületes nyitánya, és kíséri Anettet a loholásban.)

JÁNOS (cont'd)

Jó munkát, aranyom!

ANETT

(visszakiált) Magának is!

INT. NAPPAL – KIRÁLY GÁBOR LABORJA - GÖDÖLLŐI ÁLLATKÍSÉRLETI TELEP

Az előző jelenet közvetlen folytatása:

Király Gábor laboratóriuma - minden szegletében - egy zseni szórakozottságának és rendetlenségének nyomait hordozza magán. A fal melletti hosszú laborasztal központi helyén egy hatalmas mikroszkóp áll, a nagyítócső alatt egy Petri-csésze, benne tápoldattal. A Petri-csésze minden irányból és a legkülönfélébb távolságokból infra lámpákkal van körülbástyázva, némelyik a gyári adottságainak megfelelően a talpára állítva, mások azonban csak amolyan barkácsmód odaaplikálva a környező eszközökre, polcokra és bútorokra. A lámpák meleg fénye egyetlen pontra irányul: a Petri-csészére. 

A falon a 80-as évek grafikai módszereivel rajzolt, oktató célzatú, színes folyamatábra lóg: az in vitro fertilizáció folyamatának képi szemléltetése. Mindenhol üvegek, lombikok, táp- és sóoldatok, a zárt ajtajú üveges szekrénykében steril csipeszek, szikék, valamint egy fúrógép.

Az ablakpárkány két oldalán egy-egy pici hangfal áll, Gábor úgy vélte, egyedül a párkányon nem foglalnak el hasznos helyet a csöppnyi laborból. A hangfalak egy hordozható, kétkazettás magnóhoz vannak csatlakoztatva, amelyből az előző jelenetben filmzeneként indult Glinka-nyitány szól, nem túl harsányan, de ahhoz éppen elég hangosan, hogy elnyomja a nyíló ajtó hangját, amikor Anett belép.

DR. KIRÁLY GÁBOR, 34 éves szaporodásbiológus egy karosszékben ül, lábait egy másik székre felpakolva, egymáson keresztbe fektetve. Szeme lecsukva; alszik. Gyűrött, foltos fehér köpenyét fázósan maga köré tekerte, feje a karosszék támláján félrebicsakolva, szája félig nyitva; egyenletesen, lassan lélegzik.

Anett körülnéz, úgy dönt, nem ébreszti fel Gábort. Óvatosan odaoson a mikroszkóphoz, és belenéz. Látjuk, amit ő: sejtek mozognak a tápoldatban, egymásnak feszülnek, kidudorodnak, alakot váltanak, majd egyik pillanatról a másikra minden sejtből egy másik szakad ki, s így duplikálódva egyre több lesz a tenyészetben. Anettet, mint mindig, most is lenyűgözi a sejtosztódás misztikus csodája, tátott szájjal bámulja.

Hirtelen Gábor fáradt, de diadalittas hangja szólal meg a háta mögül.

GÁBOR

Na?

Anett kissé megijed a váratlan hangtól, hátrafordul, majd boldogan elmosolyodik.

ANETT

Szia!

GÁBOR

Szia. Már nagyon vártalak.

Gábor kikapcsolja a magnót, feltápászkodik a székről, odalép Anetthez.

GÁBOR (CONT' D)

Hosszú volt nélküled az éjszaka.

ANETT

Nekem is. Kettőig fent voltam, hátha jössz.

GÁBOR

Bocs. Ha lenne telefonod, ugye... (a Petri-csészére mutat) Ezt meg nem hagyhattam itt.

Megcsókolják egymást. Anett remeg izgatottságában.

ANETT

Ez az, aminek látszik?

GÁBOR

(tüntető nyugalommal) Miért, minek látszik?

ANETT

Hát, így első ránézésre egy tehén petesejtjébe ültetett, a végletekig differenciálódott bélhámsejt toti-potens reprodukciójának.

GÁBOR

Ez az. Egy szarvasmarha szomatikus bélhámsejtjének toti-potens reprodukciója!

Anett elfojt egy ujjongó mosolyt.

ANETT

Látszatra osztódik is!

GÁBOR

Ez is stimmel. Él és burjánzik!

ANETT

Úristen! Jézusisten... Vagyis...

GÁBOR

Vagyis abból, amit itt látsz, Anett, ebből a mesterséges sejtcsomóból hamarosan egy teljesen normálisan fejlett, közönséges borjú lesz! Hét nap múlva, blasztociszta stádiumában beültetjük az anyaállatba, és már csak várnunk kell...

Anett a szája elé kapja a kezét, hogy fel ne sikítson örömében. Egy boldog nevetés azért kibuggyan belőle.

ANETT

Uramisten, Gábor! Megcsináltad!

GÁBOR

Megcsináltuk! Együtt, te meg én! És mi vagyunk az elsők, megelőztük az egész világot!

Anett visítva Gábor nyakába ugrik, mindketten felszabadultan nevetnek. Majd a nő kibontakozik az ölelésből, rajongó, csillogó szemmel néz Gáborra.

ANETT

Akkor idén megyünk végre nyaralni?

EXT. NAPPAL - BUDAPEST, VALAHOL A BUDAI HEGYEK KÖZÖTT - MORNING

A képmezőben egy 41 éves férfi feje látszik. A vonásai szabályosak, csak éppen minden fordítva van rajta, a szeme alul, a szája felül, az orra felfelé néz. Nyit a kamera: a férfi fejen áll egy meredély szélén, jóga pózban, törzse egyenes, lába perecszerűen keresztbe fonva, az egész teste mozdulatlan. Ha elveszíti az egyensúlyát, lezuhan a mélybe. De nem veszíti el. Ő LENGYEL Márton, a Párt első titkára. A meredélyen túl Budapest látképe tárul elénk, Parlamentestől, Szent István Bazilikástól, Lánchidastól. Lengyel háttal van e látképnek, arca az út felé néz, amelynek szélén egy nagy fekete Audi parkol, állami rendszámmal. Az Audi ajtaja nyitva, a sofőrülésen egy öltönyös, 30 éves, sportos férfi, TÓNI az autótelefonon beszél. A hifiből meditációs zene szól, elhallatszik a fejen álló férfihoz, de elnyomja a telefonbeszélgetés hangját. A kocsitól távolabb egy sötét öltönyös, kopasz, napszemüveges TESTŐR kémleli a terepet, vigyáz, nehogy megzavarják Lengyelt. De a kutya se jár arra.

Rövid, tőmondatos beszélgetés után Tóni leteszi a kagylót, kiszáll, és elindul Lengyel felé. Mikor odaér, némán leguggol mellé, várja, hogy Lengyel megszólítsa.

LENGYEL

Ki volt az?

TÓNI

Az Ági. Változott a program. A Lengyel elvtársnak együtt tetszik reggelizni egy kutatóintézet igazgatójával.

LENGYEL

Hogy hívják?

TÓNI

Juhász-Nagy Frigyes.

LENGYEL

Á, tudom. Mikrobiológus, vagy mifene. Mit akar? Nyilván több pénzt...

TÓNI

Valami szenzációs bejelentése van. Azt mondja, nagy csapást mérhetünk vele az imperialistákra.

LENGYEL

(szenvedőn felnyög) Te jó ég, hol él ez az ember? Mi remegve várjuk, hogy az imperialisták nálunk fektessék be a mocskos milliárdjaikat, ő meg csapást akar mérni rájuk? Idióta!

Lengyel egy nagy sóhajjal előredől, leteszi a lábát, majd átfordul törökülésbe, szemben a városképpel.

LENGYEL (Cont'd)

Muszáj volt ezzel a múmiával elrontani a reggelimet?

TÓNI

Nincs máshol lyuk.

LENGYEL

Eh! Látja, Tóni, hiába lettem főgóré, nem vagyok ura még a saját életemnek sem.

TÓNI

Azt tudom, hogy az milyen, pedig én nem is vagyok politikus. Csak nős.

Lengyel oldalról rásandít Tónira, és mindketten elmosolyodnak.

TÓNI (CONT'D)

De hát... valahol mégiscsak mi döntöttünk így.

LENGYEL

Döntött a fene! Sosem akartam politikus lenni.

TÓNI

Nem?

LENGYEL

Nem én! Közgazdászként volt egy-két jó húzásom, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy nincs visszaút, a darázsfészek közepében ülök.

Tóni bólint, és megforgatja a jegygyűrűt az ujján. Érti. Lengyel végignéz a városon.

LENGYEL (CONT'D)

Pedig innen olyan békésnek és nyugodtnak látszik minden. Mintha egységes lenne, egy akarat szerint működne. Ki gondolná, hogy már úton van onnan is egy ember, meg onnan is, meg még húsz másik helyről, hogy találkozzanak, és megdöntsék a rendszert.

TÓNI

A Lengyel elvtárs tudja, kik azok?

LENGYEL

Persze, hogy tudom, maga is tudja.

TÓNI

Akkor?

LENGYEL

Arra céloz, hogy meggátolhatnám őket ebben?

TÓNI

Igen! Odab... Vagyis hogy... miért nem (ököllel lesújt a levegőben)?

LENGYEL

Mert jó volna polgárháború nélkül kikeveredni ebből. És mert lehet, hogy van némi igazuk. Meglátjuk.

Lengyel feltápászkodik, Tóni is feláll.

LENGYEL (CONT'D)

De előbb hallgassuk meg azt a szenzációs bejelentést!

Elindulnak az autó felé.

LENGYEL (CONT'D)

Mondjon valami jó viccet, Tóni!

TÓNI

Egy ember elmegy az orvoshoz, hogy csecsemőméretű a farka...

LENGYEL

Ismerem. 52 centi és 3 kiló. Másikat!

EXT. NAPPAL - BUDAPEST, ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI EGYETEM

RÉKA, a 19 éves egyetemista sietősen szaporázza a lépéseit a Rottenbiller utcán, időnként az órájára pillant: késésben van. Befordul az István utcába, ahol az Állatorvos-tudományi Egyetem működik, az utolsó 20 métert futólépésben teszi meg.

Az Egyetem udvarán, egy padon ANDRÁS, a szintén 19 éves egyetemista üldögél. A Nature magazin egyik 3 évvel ezelőtti, 1986-os száma van a kezében, angol nyelvű, a borítóján ez olvasható: Willadsen - Nuclear transplantation in sheep embryos (Sejtmag átültetés bárány embriókban).

Réka és András egymásnak tökéletes ellentétei. Réka extrovertált, nyitott, bulizós lány, nem duci, de egészségesen gömbölyű, kissé széles csípővel, András pedig könyvmoly típusú, vékony testalkatú, szemérmes srác, de jóképű.

Réka meglepődik, hogy Andrást itt találja, és nem az épületben. Megáll a loholásban a pad mellett.

RÉKA

Helló! Te nem jössz?

András

Helló. Hova?

RÉKA

Hát, be, az előadásra!

ANDRÁS

Ja, az elmarad! A Juhász-Nagy lemondta ma reggel.

Réka leereszt.

RÉKA

Basszus! Ezt a szívást!

ANDRÁS

Ja, dühítő. Még akkor is, ha tök szar előadásokat tart.

RÉKA

Ugye? Majd szólok neki egy családi ebédnél, hogy pakoljon már rá kicsit.

ANDRÁS

(megijed) Mi? Csak nem az apád?

RÉKA

Ahhoz enyhén túlkoros lenne, nem gondolod? Meg akkor tudnék a lemondásról is.

ANDRÁS

Nem biztos. Elvált szülők, külön élő apa... Nagyapád?

RÉKA

Nem, az apám húgának az apósa. Azt hogy nevezik?

András az égre emeli a tekintetét, számolja a vérségi fokozatokat, feladja.

ANDRÁS

Rokon.

RÉKA

Az. Rokonom.

ANDRÁS

(behúzza a nyakát) Ciki!

RÉKA

(nevetve) De ne aggódj! A családban se szereti mindenki.

ANDRÁS

(megkönnyebbül) Mázli.

RÉKA

Csak én.

ANDRÁS

Ne már..!

András szorongva néz a diadalmasan mosolygó lányra, aztán leesik, hogy Réka szórakozik vele. Rajtuk kívül nincs senki az udvaron, sehol semmi mozgás.

RÉKA

És akkor most mit csinálsz másfél órán át? Ülsz a padon, és olvasol?

ANDRÁS

Hát... Ja. Te?

RÉKA

Én? Bulizok. Lenézek a patológiára.., vagy kimegyek a Rózsák terére... Neked nincs kedved?

ANDRÁS

A patológián nincs semmi extra. Már voltam lent, dögunalom.

RÉKA

Akkor marad a Rózsák tere. Gyere!

Réka ballal kikapja András kezéből a magazint, a jobb kezét pedig felé nyújtja, hogy felhúzza a padról. András zavartan engedelmeskedik, megfogja Réka kezét, feláll. A lány szemébe néz, és a tenyerét a lányéban felejti. Réka is zavarba jön, oldásként lendületesen, hullámzó mozdulattal megrázza András karját.

RÉKA (cont'd)

Ha már így kontaktálunk, formálisan is bemutatkoznék. Vásárhelyi Réka.

ANDRÁS

(motyogva) Simon András.

RÉKA

Tudom! (rekedt, mélyített hangon:) "Simon! Tartsa a szemét a kocsimon!"

ANDRÁS

Ez mi?

RÉKA

Romhányi. Frédi és Béni. Nincs meg?

ANDRÁS

Nincs. Nekünk nincs tévénk.

RÉKA

Ó! Na, menjünk!

Elengedik egymás kezét, és elindulnak kifelé.

INT. NAPPAL - LAST MINUTE UTAZÁSI IRODA

A Last Minute Utazási Iroda egy lakótelep tövében, 20 négyzetméteres üzlethelyiségben működik. Bent egy L alakú íróasztal áll, rajta két telefon, egy piros és egy fehér, meg egy harmadik, ami egyben faxgép is, Panasonic márkájú. Az asztalon szép rend van, ahogy munka végeztével hagyja az ember, dossziék katonás rendben egymásra pakolva, iratok az irattartóban, tollak a tolltartókban, és egy villanyírógép szépen, gondosan letakarva. Az ügyféltér igen szűk, mindössze három szék fér el az utazni vágyók számára a fal mellett, plusz egy az íróasztal felé fordítva. A falakon utazási hirdetmények, ajánlatok, plakátok, pálmafákkal, tengerrel, szalmakunyhókkal, Eiffel-toronnyal, piramissal, tevékkel, Towerrel, Hagia Sofiaval, Taj Mahallal és a többivel.

A helyiségben félhomály van, a lehúzott redőnyön csíkokban jut be a fény. Még nincs senki az irodában, kint azonban egy női árny topog türelmetlenül az ajtó előtt, ANIKÓ az, az utazási iroda alkalmazottja. A fehér telefon folyamatosan csöng. Majd elhallgat, és pár másodpercen belül megszólal a piros. Valaki nagyon el akarja érni az irodát. A Panasonic is csöngeni kezd, majd bekapcsol a fax, és megszólal a csipogó, magas frekvenciájú egyeztető hang. A kinti árny bekukucskál a redőny rései között.

EXT. NAPPAL - BUDAPEST, EGY UTCA

DÁNIEL, a 27 éves, bőbeszédű idegenvezető az autójában, egy koros, de jó állapotú Opel Kadettben ül egy egyirányú utca kellős közepén. Mögötte feltorlódott kocsisor, előtte egy sárga lámpáját villogtató dobozos Barkas kisteherautó áll, az oldalán felirat: KÖZTERÜLET FENNTARTÓ VÁLLALAT - HIBAELHÁRÍTÁS. A teherautó eltorlaszolja az utat, nem lehet kikerülni, nincs elég hely az út szélén parkoló autók miatt. A Barkas indexei mindkét oldalon villognak, a kocsiban azonban nem ül senki. Időnként sürgető dudaszó hallatszik, ami rendre rövid, de általános tülkölési hullámot indít el. A jelenet kezdetétől szól a rádió:

RÁDIÓBEMONDÓNŐ

..-páddal beszélgetett Szőlőssy Tibor John Kennedy Tool megjelenés előtt álló, Tökfilkók szövetsége c. regényének műfordításáról és az 1956-os népfelkelést követő megtorlások áldozatainak méltó újratemetését szorgalmazó Történelmi Igazságtétel Bizottságban vállalt szerepéről. 8 óra 10 perc van, a Kossuth Rádiót hallják. Hamarosan időjárás és vízállásjelentést mondunk...

Dániel bosszúsan kikapcsolja a rádiót.

DÁNIEL

(maga elé) Jézusisten, hogy lehet így fogalmazni? Az emberben annyi marad meg, hogy Tökfilkók szövetsége - Történelmi Igazságtétel Bizottság. Agyamentek!

Megpróbál türelmet erőltetni magára, de sietős a dolga, ezért nehezen uralkodik az indulatain. Felveszi az anyósülésen heverő diktafonját, visszahallgatja az addigi felvételt.

DÁNIEL

(hangja a diktafonról) A tűzeset óta senki sem járt a villában - mondta a gondnok. Nagyon helyes - felelte Hope, majd körbejártatta tekintetét a kiégett nappalin. Itt valóban nehéz lesz nyomokat találni - dünnyögte maga elé.

Eddig tartott a felvett szöveg, Dániel megnyomja a felvétel gombot, és folytatja a detektívtörténetet.

DÁNIEL

Gondterhelten rugdosta szét cipője orrával a szénné égett maradványokat, ügyelve, hogy vadonatúj, ránctalan Aubercy-jén ne essen folt. A hasznavehetetlen romhalmazban egyszer csak meglátott valamit. Lehajolt, és felemelt a padlóról egy megolvadt ingaóralapot, amelyen a mutatók ellenálltak az iszonyatos hőségnek. Hirtelen a gondnok felé fordult, s a maga finom, arisztokratikus modorában megkérdezte: (üvölt) Hé! Miért nem húzol már a rák retkes heréjébe?!

Ekkor látjuk, hogy az utca jobb oldalán lévő épületből kijött a Barkas tulajdonosa, s kulccsal nyitja az ajtót. Dániel felordítása neki szólt.

BARKASOS

Bocs, be kellett dobnom a srácokat az oviba! Az asszony lumbágót kapott!

DÁNIEL

Baszki, én meg elkésem miattad! Már rég bent kéne lennem!

BARKASOS

Oké, oké! Lépek már!

A Barkasos fürgén bepattan a kocsiba, indít, és nagy gázzal eliramodik. Dániel ledobja az anyósülésre a diktafont, sebességet vált, majd ő is dinamikus nekilódulással elindul.

EXT. NAPPAL - VÁMOS MAJOR, GÖDÖLLŐ KÖRNYÉKI TANYAVILÁG

Hatalmas területen fekvő majorságon vagyunk. A központi részen karámmal körbevett lófuttató, benne két gyönyörű paripa békésen legeli az aszott füvet, mind a kettő felnyergelve. Körbe gazdasági épületek sorakoznak, nagy mennyiségű takarmány több emeletnyi magasságban bekészítve az állatoknak. Távolabb pedig, az istállók felől tehénbőgés hallatszik. A domboldalon feljebb áll a majorság villaszerű főépülete, oszlopos tornáccal, timpanonnal, faragott korláttal, ebben lakik a gazda a családjával, közvetlenül mellette pedig egy szerény, de gondosan karbantartott, hosszú parasztházikó, ahol a jószágokat gondozó Horváth Ferenc él feleségével, Katával és frissen született kisfiukkal. A főépület előtt egy hatalmas, lusta kan kuvasz szaglássza a földet.

Kivágódik a parasztház ajtaja, feldúltan kirohan HORVÁTH, s felkapja az ajtó mellé támasztott futószáras ostort. A lábán lovaglócsizma. Horváth 24 éves, széles vállú, erős karú, bajuszos, hosszú, göndör fekete hajú, cigány származású fiú, értelmes, nagy, barna mandulaszemekkel, szépmetszésű orrnyereggel, de kissé szétálló orrcimpákkal. Nyomában KATA viharzik az ajtóhoz, karján a csecsemő. Kata 23 éves, kreol bőrű nő, derékig érő, egyenes szálú, barna haj keretezi hosszúkás, vékony arcát, a járomcsontjai kicsit szélesebbek a szokásosnál. Bokáig érő fekete szoknyát és blúzt visel.

HORVÁTH

(indulattal) Ez az én házam! Akkor megyek be, amikor akarok!

KATA

De nem a lószaros csizmáddal! Amúgy se a te házad, hanem a Vilmosé!

HORVÁTH

De ő rám bízta!

KATA

Énrám meg az Isten bízta ezt a gyereket! Azt akarod, hogy kólikás legyen a Milánka?

Horváth ingerülten megfordul, és tehetetlen dühében a hosszúnyelű ostorral odasöpör Kata lába elé a tornác betonpadlózatára. Kata meg se rezzen.

HORVÁTH

Én csak egy... egy kávét akartam, meg hozzá egy cigit! Mer' aztán úgyse állok meg délig! De te nem hagyod!

KATA

Ki nem hagyja? Csak vesd le a csizmádat!

HORVÁTH

Papucsban igyam, mi? Azt bírnád.

Lenéz a lábára.

HORVÁTH (cont'd)

Tudod, milyen kurva nehéz ezt felhúzni?

KATA

Megcsinálom én, és kihozom neked.

HORVÁTH

Hagyd most már a francba! Majd veszek egyet a Rozinál!

Az egyik ló, egy kanca felkapja a fejét, és Horváthot nézi, lesi a parancsait.

KATA

A Rozinál!

HORVÁTH

Nála.

KATA

A kocsmában.

HORVÁTH

Ott.

KATA

Lószarral fertőzöd a gyerekünket, és még a pénzünket is szórod két marokkal?

Horváth közben fellép a karámkapu felső gerendájára. Rezzenéstelenül áll, nem billeg. Az ostor végét egy suhintással a retesz köré tekeri, majd megrántja, és kiakasztja a reteszt. A kapu nyikorogva kinyílik alatta, Horváth egyensúlyozik. Most már arra játszik, hogy bosszantsa Katát.

HORVÁTH

Aha! Tán még arra is megkérem a Rozit, hogy délután üljön nekem modellt!

Katát erre elönti az indulat.

KATA

Na, azt már nem, hallod? Ha megint idehozod azt a szutykot...

HORVÁTH

Ne fossál, nem viszem be! Majd ott, az almafa alatt festem meg. (csettint az egyik lónak) Na, gyere, Rozi!

A Rozi nevű kanca izgatottan odaüget. Kata toporzékol, a kuvasz felmenekül a tornácra.

KATA

De a "művészetedet" se hozod be még egyszer, az hétszentség! Gyűlölöm, hogy a Rozi fonnyadt vaginája lóg a falamon! Utálom, hányingert kapok tőle! Az hiányzik, hogy kettő legyen belőle!

Horváth közben Zorró-módra ráugrott a Rozi nevű ló hátára, és bezárta a kaput maga után.

HORVÁTH

Látod, csak kellett volna engedni azt a kávét! Gyia!

Horváth oldalba böki Rozit, a lovat, és könnyű ügetésbe, majd vágtába kezd. Olyan magától értetődő természetességgel ül a lovon, hogy Kata önkéntelenül is elmosolyodik.

KATA

(utána kiált) Siess vissza, te tanyasi Terminátor! Hallod, átok? Tudod, hogy ma félórával korábban jön az első turnus!

Horváth int a kezével, hogy hallotta. Távolodik.

KATA (cont'd)

(a gyereknek) Hülye egy apád van neked, te szegény. De imádom.

Bemegy a házba.

INT. NAPPAL - ANETT MARUTIJA

Gábor vezet, Anett rosszkedvűen ül mellette.

GÁBOR

Na, fel a fejjel! A Feri délutánra megjavítja neked a sebváltót. Ügyes kezű gyerek.

Anett mintha nem is hallaná, Gábor mit mond.

ANETT

El fogják happolni előlünk a bolgár utat. Miért nem vette fel a telefont?

GÁBOR

Na, vajon miért? Mert még nincs bent. Tudod, milyen link az öcséd.

Anett sértődötten fordul Gábor felé.

ANETT

A Dani nem link! Dolgozik, keres, eltartja magát. Miért kell folyton bántanod?

Gábor megadóan sóhajt.

GÁBOR

Jó, nem bántom. De azért lásd be, hogy ha valaki háromszor is otthagyja az egyetemet az első félévben, azt nem nevezhetjük az állhatatosság mintaképének.

ANETT

Mert sok minden érdekli.

GÁBOR

Például?

ANETT

Az írás... Szerintem például egész jól ír!

GÁBOR

Jól? Már a 20. oldalon tudtam, ki a gyilkos.

ANETT

Az egy 21 oldalas novella volt, úgyhogy...

GÁBOR

15 oldalnyi tájleírással. Izgi.

ANETT

És az idegenvezetés? Az nívós szellemi munka! Kell tudnia a törit, a művtörit, nyelveket, kell tudnia szervezni, emberekkel bánni...

GÁBOR

Elfelejted, hogy protekcióval nyomtuk be az utazási irodába, és csak magyar csoportokat visz.

Anett dühösen fúj, és hanyatt vágja magát az ülésében.

ANETT

De mégiscsak ő az irodavezető!

Gábor úgy néz Anettre, mint aki nem akar hinni a fülének, de inkább lenyeli, amit mondani akar.

EXT. NAPPAL - FŐÚT ÉS FÖLDÚT EGY FALUBAN

Az előző jelenet közvetlen folytatása:

A Maruti indexel, és amint a forgalom engedi, befordul egy mellékutcába. Az aszfaltburkolat hamarosan elfogy, Gáborék hepehupás földúton haladnak tovább, jobbra mellettük kukoricatábla, az út széléig beültetve. Bal oldalon is egyre ritkulnak, majd elfogynak a házak, helyüket sűrű bozótos váltja fel. Bekanyarodnak jobbra, egy még keskenyebb földútra, amelyen szinte megvezeti a Marutit a kimélyült keréknyom, viszont középen a talaj szinte súrolja a kocsi alját. Gábor lassít. A bozótosból kinyúló ágak a visszapillantó tükröt érik.

A kanyarban hirtelen feltűnik a vágtató Horváth. Amint meglátja az úton Gáborékat, erősen hátrahúzza a kantárt.

HORVÁTH

Hóóó!

Horváth megáll az út közepén, Gábor is fékez. Mintegy 30 méterre állnak egymástól. Gábor kiszól a letekert ablakon.

GÁBOR

Nincs rükvercem!

HORVÁTH

Oké, majd megnézem, ha visszajöttem!

Gábor visszahúzza a fejét, és Anettre néz.

GÁBOR

Mondtam!

Újra kidugja a fejét az ablakon. Horváth ráérősen könyököl a nyeregkápán.

GÁBOR (CONT' D)

Na jó, de most mi legyen?

Horváth a két kezével elmutogatja, hogyan képzeli a továbbhaladást. A jobb tenyerét fellendíti a levegőbe, a bal tenyerét pedig átsiklatja alatta. Anett rémülten kapkodja a fejét.

ANETT

Mi? Mit akar ez? Álljon félre!

GÁBOR

Ő? Soha! Az Eszében megtanulta, hogy ha félrehúzódik, eltapossák.

ANETT

Az eszében megtanulta? Nyilván az eszével tanul az ember, de ez így elég furcsa szókapcsolat tőled.

GÁBOR

Az Esze Tamás Nevelőotthonban. Állami gondozott volt.

ANETT

Ah! Sose mondtad. Most akkor is neki kell lehúzódnia.

GÁBOR

Nem fog.

Gábor sötéten néz maga elé, és jó erősen megmarkolja a kormányt. Egy gázfröccsel felpörgeti a motort, a Maruti felvisít.

ANETT

Mit csinálsz? Gábor, ugye, nem mész bele? Ugye, nem hagyod, hogy provokáljon?

Gábor nem felel, erősen koncentrál. Lassan elindul Horváth irányába. Horváth felegyenesedik, széles vigyor ömlik szét az arcán. Finoman oldalba rúgja Rozit, a lovat, és megindul a Maruti felé.

ANETT (cont'd)

Istenem, ez nem lehet igaz! Ti nem vagytok normálisak!

A nő a karjaiba temeti a fejét, és behúzza a nyakát.

ANETT (CONT'D)

(vinnyogva) Ne csináld ezt, ne csináld ezt, kérlek, ne csináld...

Horváth gyorsít, Gábor csak kettesben poroszkál. Mind a ketten nagyon koncentrálnak. Anett a műszerfal alá bukik, csendesen nyüszög. Amint megfelelő távolságra érnek egymástól, Horváth megugratja a lovat. Rozi rutinosan felemelkedik, szép magasra, ahogy az akadálypályán tanulta, Gábor pedig hirtelen gázt ad, hogy lerövidítse az akadály hosszát. A mutatvány sikerült. Rozi átugrotta a Marutit, és még csak meg sem karcolta a patáival.

Horváth földet ér, megáll, diadalmasan néz vissza. Anett és Gábor lassan kienged és felemelkedik. Gábor halántékán vékony erecskében izzadság csordogál.

GÁBOR

Túléltük!

HORVÁTH

(kiált) Egész jó volt, doki!

ANETT

(morog) Két retardált óvodás!

INT. NAPPAL - A PÁRTSZÉKHÁZ ÉTTERME

Elegáns étterem, 6, 4 és 2 fős, fehér abrosszal leterített asztalokkal. Pincérek szolgálják fel a reggelit a hivatalnokoknak. Az étteremnek az utca felől is van bejárata, de onnan szalagkorlát és egy őr akadályozza a bejutást. A sarokasztalok mellett nem székek, hanem bársonykárpittal bevont padok állnak. A 64 éves JUHÁSZ-NAGY és 62 éves felesége, AMÁLIA egy ilyen sarokasztalnál ülnek, de nem fogyasztanak semmit. Öltözékük ünnepi, Amálián nagypolgári ékszerek. Juhász-Nagy ideges, Amália nyugtatgatja, és instrukciókkal látja el.

AMÁLIA

Szorítkozz szigorúan a szakmai kérdésekre, hagyd, hogy ő vonja le a következtetéseket!

JUHÁSZ-NAGY

(szorong) Jó.

AMÁLIA

És Frici! Eszedbe ne jusson politizálni! Nehogy előhozakodj a reformelképzeléseiddel! Ez most nem az a pillanat.

JUHÁSZ-NAGY

Jó.

ÁGNES, az első titkár 57 éves, sovány, aszott arcú asszisztense érkezik, sárgabarack színű, elegáns kosztümben. Szélesen mosolyog, amitől a ráncai még inkább megszaporodnak. A dohányzástól barnás-sárga a foga.

ÁGNES

Professzor úr, Lengyel elvtárs várja önt az asztalánál.

Juhász-Nagy óriási, nehéz sóhajjal feláll, Amália is vele együtt. Megigazítja férje nyakkendőjét, lesöpri a hajszálakat az öltönyéről.

AMÁLIA

Jól van. Ügyes légy!

JUHÁSZ-NAGY

Jó.

ÁGNES

Erre tessék!

Ágnes megy elöl, Juhász-Nagy a nyomában. A tévében látott arcok villannak fel az asztaloknál, államtitkárok, osztályvezetők beszélgetnek hétköznapi témákról, autókról, gyerekekről. Juhász idegenül mozog közöttük. Ágnes büszkén csacsog.

ÁGNES

Tudja, ideológiailag meg kellett támogatnom a kérését, hogy a Lengyel elvtárs fogadja önt.

JUHÁSZ-NAGY

Igen? Mivel?

ÁGNES

Mondtam, hogy a találmányukkal nagy csapást mérhetünk az imperialistákra. És lám, itt van! Csak tudni kell, mi a varázsszó!

JUHÁSZ-NAGY

(bosszús) Huh!

Végre odaérnek a főtitkári különterembe. Lengyel egyedül ül a helyiségben, már felszolgálták neki a reggelit. Zöldséges omlett sonkaágyon, rostos narancslé, saláták.

ÁGNES

Főtitkár elvtárs, Juhász-Nagy Frigyes professzor!

Lengyel udvariasan felpattan, kezet fog Juhász-Naggyal.

LENGYEL

Üdvözlöm! Örülök, hogy személyesen is megismerhetem!

JUHÁSZ-NAGY

Részemről a megtiszteltetés...

LENGYEL

(az üres székre mutat) Parancsoljon.

Juhász-Nagy feszengve leül. Lengyel biccent Ágnes felé, aki diszkréten távozik.

LENGYEL

Sajnos, szokás szerint időszűkében vagyok, úgyhogy ha nem bánja, spóroljuk meg az udvariassági köröket!

JUHÁSZ-NAGY

Nem bánom...

LENGYEL

Köszönöm. Úgy hallom, valami rendkívüli eredmény született önöknél.

JUHÁSZ-NAGY

Igen! Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy világszenzáció!

LENGYEL

Hm! Kíváncsivá tett. Mi az?

JUHÁSZ-NAGY

Ma éjjel sikerült megoldanunk egy szarvasmarha ivartalan szaporítását. Méghozzá szomatikus sejtből, nukleáris transzferrel! A világon elsőként!

LENGYEL

Restellem, de nem vagyok jártas a mikrobiológiában. Lefordítaná, mit jelent ez?

JUHÁSZ-NAGY

Hogyne. A köznyelv ezt hívja klónozásnak. Egy felnőtt donor végleg kialakult, vagy mondjuk úgy, szakosodott testi sejtjéből egy azonos genetikai állománnyal bíró utódot hoztunk létre. A boci minden porcikájában, minden képességében azonos lesz az anyjával!

LENGYEL

Egy pillanat, megkavarodtam. Már létrehozták, de még csak lesz?

JUHÁSZ-NAGY

Ma éjjel megindult a sejtosztódás, ami az eljárás legbizonytalanabb része volt. 7 nap múlva már korai embrionális állapotban lesz, s akkor beültetjük a méhbe, ahol normális, kockázatmentes vemhesség során fejlődik borjúvá.

LENGYEL

Aha. Szóval, jelenleg csupán osztódó sejtjeik vannak egy... Miben?

JUHÁSZ-NAGY

Petri-csészében.

Lengyel nem túl lelkes, Juhász-Nagy elbizonytalanodik, nem érti, hogy' nem látja át a dolog nagyszerűségét.

INT. NAPPAL - KIRÁLY GÁBOR LABORJA - GÖDÖLLŐI ÁLLATKÍSÉRLETI TELEP

A Petri-csészét látjuk mikroszkóp alatt, amelyben újabb sejtek keletkeznek.

EXT. NAPPAL - BUDAPEST, EGY UTCA

KRISZTINA óvodába viszi az ikergyerekeit, BARBARÁT és BARNABÁST. Sietnek.

KRISZTINA

Kapkodd a lábad, kislányom, mert megint engem fog seggbe rúgni a óvónéni miattatok! Igyekezz, igyekezz!

INT. NAPPAL - A PÁRTSZÉKHÁZ ÉTTERME

Lengyel ráérősen eszik.

LENGYEL

Segítsen, kérem! Miért olyan nagy dolog ez?

JUHÁSZ-NAGY

(viszi a hév) Mert beláthatatlan távlatokat nyit előttünk! Bebizonyítottuk, hogy a magasabb rendű szervezetek is szaporodhatnak ivartalanul, a véletlent kizárva!

LENGYEL

Úgy érti, a mutációt is?

JUHÁSZ-NAGY

Főleg a káros mutációt! De legalább ilyen fontos a gazdasági előny, amire szert tehetünk.

LENGYEL

(enyhén gúnyos) Az imperialistákkal szemben.

Juhász-Nagy nem érzékeli az iróniát, ráhagyja.

JUHÁSZ-NAGY

Igen... A kiváló adottságú, például jól tejelő egyedeket sokszorosíthatjuk! Megmenthetjük a kihalás szélén lévő állatfajokat! Az orvoslásban nullára csökkenthető szervátültetéskor a kilökődés veszélye!

Lengyel felkapja a fejét, megáll a falat a szájában, érdeklődve felhúzza a szemöldökét. Juhász-Nagy elhallgat, beharapja az ajkát, mint aki elszólta magát.

LENGYEL

Ön most emberek gyógyításáról beszél?

JUHÁSZ-NAGY

A nagyon távoli jövőben... az is lehetséges.

LENGYEL

Tehát elképzelhetőnek tartja, hogy gyógyítási céllal embereket tenyésszünk.

JUHÁSZ-NAGY

Nem embereket. Csak emberi szerveket.

LENGYEL

Ó! Milyen más! De akinek ez a technológia a kezében van, embereket is sokszorozhat, ugye?

JUHÁSZ-NAGY

Még nagyon az elején járunk a kutatásnak. Technikailag talán valóban nem lesz akadálya, de... E-ez társadalmi probléma, nem biológiai.

Lengyel mereven nézi Juhász-Nagyot. Szigorú a tekintete.

LENGYEL

Engedjen meg egy személyes kérdést.

JUHÁSZ-NAGY

Parancsoljon!

LENGYEL

Úgy tudom, hogy ön... hogy is mondjam, szorgalmazza a szabadkőművesség felélesztését Magyarországon. Igaz ez?

Juhász-Nagynak kiszárad a torka hirtelen.

JUHÁSZ-NAGY

Megbocsásson, de hogy jön ez most ide?

LENGYEL

Csak válaszoljon, kérem. Igaz?

Juhász-Nagynak elege lesz az alárendelt szerepből. Kihúzza magát, és ő is keményen néz Lengyel szemébe.

JUHÁSZ-NAGY

Igaz!

Farkasszemet néznek: mi következik ebből?

EXT. NAPPAL - RÓZSÁK TERE

A Szent Erzsébet Plébániatemplom impozáns, neogótikus épületét egy köréje vont csúnya fémpalánk rondítja el. Állagmegóvás zajlik, munkások kiáltoznak, szerszámok csörömpölnek, gépek zúgnak. A tér előtti rózsakert azonban érintetlen. Réka a rózsaágyat szegélyező padkán egyensúlyoz, András a közeli padon üldögél, mellette ott hever Réka táskája is. Hangosan kell beszélniük, hogy az építkezés zaja mellett is hallhassák egymást.

RÉKA

Tudtad, hogy a vörös rózsa a bátorság és őszinteség virága is, nemcsak a szerelemé?

ANDRÁS

Nem.

RÉKA

A kedvenc virágom! Mit gondolsz, lelőnének, ha leszakítanék egyet?

ANDRÁS

Őszintén? Nekem nem lenne hozzá bátorságom.

Réka nevet.

RÉKA

Bravó! Szép paradoxon!

Lelép a padkáról, és odatelepszik András mellé a padra.

RÉKA

Biztos nem jössz el?

ANDRÁS

Minek mennék? Én még nem is éltem akkor.

RÉKA

Kösz, szerinted én igen? Nem ez a lényeg! Az újratemetés egy szimbólum! A szabadságvágyunk szimbóluma!

ANDRÁS

Én szabadnak érzem magam.

RÉKA

Most viccelsz? Amikor korlátozzák a külföldi utazásodat?

ANDRÁS

Már világútlevél van.

RÉKA

Ja, csak nem kaphatsz valutát.

Réka felkapja a padon heverő Nature magazint.

RÉKA

Amikor 3 éves Nature-t olvasol, mert nem juthatsz hozzá a legfrissebbhez?

András szótlanul lehajtja a fejét, nem bír Rékára nézni.

RÉKA

Komolyan, András! Nem lehetsz ilyen szolgalelkű, hogy ezt még meg is köszönöd! Gyere el, és érezd át az igazi szabadságot!

ANDRÁS

Nem mehetek.

RÉKA

Miért nem?

ANDRÁS

(kibukik) Mert dolgoznom kell a nyáron! (nehezen megismétli) A nyári szünetben végig dolgoznom kell.

Rékában bennreked a szusz, erre nem tud mit mondani.

RÉKA

Mit fogsz dolgozni?

ANDRÁS

Még nem tudom. Anyám majd talál valamit.

RÉKA

(reménykedve) Lehet, hogy nem talál!

ANDRÁS

Az ki van zárva. De ha mégsem, akkor a tesóimra kell vigyáznom.

RÉKA

Pff! Annál már a meló is jobb. Hány testvéred van?

ANDRÁS

Öt.

RÉKA

Hatan vagytok testvérek? Úristen! A szüleid meg tekernek ezerrel, mi?

EXT. NAPPAL - BUDAPEST, EGY UTCA

Krisztina beadta a gyerekeket az oviba, rohan a villamoshoz. Közben halljuk András és Réka hangját.

ANDRÁS

Az anyám. Az apám lelépett, aztán a két húgom meg a nagyobbik öcsém apja is lelépett, az ikrek apja meg meghalt.

RÉKA

Atyavilág! Bocs, ezt nem tudtam. Anyukád mivel foglalkozik?

ANDRÁS

Ami jön.

RÉKA

Na jó, de mi a szakmája? Mihez ért?

ANDRÁS

Semmihez. (fanyar) A szüléshez. Nem keres túl jól. Ha nem kaptam volna meg az ösztöndíjat, nem járhatnék egyetemre.

EXT. NAPPAL - RÓZSÁK TERE

Réka megsemmisülten a semmibe réved.

RÉKA

Paff! Kész vagyok. Mint valami Móra novella. A kis bicebóca.

András szégyenkezve hallgat. Rékának viszont eszébe jut valami.

RÉKA (CONT'D)

Te, figyu! Én szerzek neked nyári munkát! Ahonnan el lehet lógni. Szakmai munkát!

ANDRÁS

Hogyan?

RÉKA

(hamiskásan) Vannak rokonaim...

INT. NAPPAL - LAST MINUTE UTAZÁSI IRODA

Dániel és Anikó rutinosan, félmeztelenül közösülnek a raktárként szolgáló, szűk helyiségben. Anikó előrehajol, kezével kitámaszt a Salgó polcon, Dániel pedig letolt gatyával, hátulról döngeti. A raktár annyira szűk, hogy visszahúzáskor Dániel pucér feneke ritmikusan cuppanva hozzáütődik a csukott ajtóhoz. Flottyan-cuppan-döng. Mindketten nyögdécselnek és zihálnak.

Anikó

Ha én vihetem... ah... a bolgár csoportot... ah... a barátnőm megveszi az egyik utolsó helyet... csak hogy együtt nyaraljunk...

DÁNIEL

(lihegve) Vidd az... egyiptomit! Huh! Az miért nem jó... a barátnődnek?

ANIKÓ

Neki jó. Nekem nem jó. Ah, ah! Minden csoportban van egy tudálékos hülye... ah... aki többet tud a piramisokról, mint én... A bolgár tengernél legfeljebb... a koktélok árában tévedhetek... Ah!

DÁNIEL

És mi lenne, ha... utána... olvasnál?

ANIKÓ

(évődve) Mikor? Most?

DÁNIEL

Nem. Mondom: utána...

ANIKÓ

Áh! Mindig közbejön valami...

Dániel nem felel, csak szorgalmasan dolgozik, a légzésük egyre szaporábbá válik.

ANIKÓ

Na, mondj már igent! Ah! Ah! Ó, ez nagyon jó! Ó, istenem, ez, ez... Nagyon jó!

DÁNIEL

(kiszakad belőle) Igen!

ANIKÓ

Óóhhhh! Kösz.

DÁNIEL

Mi?

ANIKÓ

Hogy igent mondtál... Ah! Jaj, nekem, ah, istenem! Gyere velem! Gyere, gyere, gyere velem!

Anikó nem hagyja Dánielt tiltakozni, rászaporáz, és viszi a csúcsra.

INT. NAPPAL - A PÁRTSZÉKHÁZ ÉTTERME

Juhász-Nagy szomorúan érkezik vissza a feleségéhez, Amáliához. Amália rögtön leolvassa az arcáról, hogy nem járt sikerrel, aggodalmasan elébe megy.

AMÁLIA

Na, mi volt? Hogy fogadta?

JUHÁSZ-NAGY

Nem jól.

AMÁLIA

Mi az, hogy nem jól? Mit mondott?

JUHÁSZ-NAGY

Üzletet ajánlott.

AMÁLIA

Milyen üzletet? Mesélj már!

JUHÁSZ-NAGY

Majd otthon, jó? Ehhez nekem kell egy üveg whisky.

AMÁLIA

Jól van, szívem. Siess haza, nagyon foglak várni.

Amália anyáskodón belekarol a férjébe, kisétálnak az utcára. Az őr kiemeli a szalagkordont, és kiengedi őket.

EXT. NAPPAL - VÁMOS MAJOR, GÖDÖLLŐ KÖRNYÉKI TANYAVILÁG

A lófuttató karámban még mindig csak egy ló legelészik, Horváth még nem érkezett vissza. A kis piros Maruti a főépület bejárata előtt áll, nem ül benne senki. A hatalmas kuvasz a tornác lépcsőjén fekszik.

INT. NAPPAL - VÁMOS MAJOR, GÖDÖLLŐ KÖRNYÉKI TANYAVILÁG

Az előző jelenet közvetlen folytatása:

Tágas nappaliban vagyunk, a szoba berendezése jómódot és kifinomult ízlést sugároz. Biedermeier bútorok, vastag, puha szőnyegek, drága kárpitok. A padló parkettázott, a szőnyegek között széles közlekedő folyosó van. Boltos, magas ablakok ontják a fényt, a rakott bársonyfüggönyök széthúzva, szabályos redőkbe fogva. A fehér falak zsúfolásig telerakva festményekkel, fényképekkel. A fényképeken Vámos Vilmos látható ifjú korában, szinte mindegyiken zsoké öltözetben, kedves lova társaságában, vagy a dobogó felső fokán állva, győztesen integetve. A festmények egy része csendélet, tájkép lovakkal, más része lóverseny, és egy nem elenyésző hányad akt, illetve Horváth vulva-festményei. A szekrény vitrinjében kupák és érmek. A szobába vezető átjáró falán két míves díszítésű kard lóg.

VÁMOS VILMOS 57 éves, kemény arcvonású, átható tekintetű férfi. Arcát rövid, ősz szakáll keretezi. Az íróasztala mögött ül, vele szemben, a kereveten Anett, míg az egyik gyönyörű, faragott hátú karosszékben Gábor. Vilmos 48 éves, bájosan gömbölyded felesége, EDIT kávét és teát hoz be a vendégeknek, herendi porcelán készletben.

EDIT

Már itt is vagyok! Hoztam mindent, készítsétek el ízlésetek szerint magatoknak. Van itt cukor, édeske, tej, citromlé, tejszín...

GÁBOR

Ó, elkényeztetsz minket. Köszönjük.

ANETT

Köszönjük.

EDIT

Vilmos, ne aggódj, hozom a te italodat is!

VILMOS

Köszönöm, drágám.

Edit mosolyogva kimegy a konyhába, Gábor kávét, Anett teát készít magának.

GÁBOR

Jó. Szóval, akiből a petesejtet vettük, vemhes. Rossz hír, de nem tragikus. A kérdés most az, hogy mit szólnál, ha teherbe ejteném egy másik tehenedet.

VILMOS

(megrántja a vállát) Amit az egyszeri székely. Doktor vejem még úgyse volt...

Nevetnek, de Anett csak úgy udvariasan. Edit visszatér, egy tálcán házilag dugaszolt üvegben mohazöld abszintot hoz, mellette kis üvegkancsóban jéghideg vizet, egy üres abszintos poharat, és kis tálcán egy kockacukrot. Leteszi Vilmos elé az íróasztalra.

EDIT

Parancsolj, drágám.

VILMOS

Köszönöm, életem. (Gábornak) Kell csinálnom egy gazdaságossági számítást.

Edit megint kimegy. Vilmos lassan elkészíti magának az abszintot: 4 cl abszintra hideg vizet szűr át a kockacukron keresztül. Az ital tejszerűen opálossá válik, az abszint valódi.

GÁBOR

Persze! Az intézetnek, sajnos, nincs túl sok pénze...

VILMOS

Nem fogok keresni rajtatok. 

GÁBOR

Tudom.

VILMOS

Még az is lehet, hogy én fizetek nektek!

GÁBOR

Egy szavunk nem lehet. Eddig is támogattad a kutatásainkat.

VILMOS

Mert baromira izgat ez a szervtenyésztéses téma. Hogy kijavítható, amit a sors elkefélt.

ANETT

Az csak egy elvi opció. Attól még nagyon messze vagyunk.

VILMOS

De a víziótok, az álmotok már megvan. A többi csak idő kérdése. Üsző nem jó?

ANETT

Elvileg jó...

GÁBOR

De jobban örülnénk, ha már tudnánk, hogy képes egészséges utódnak életet adni.

Vilmos belekortyol az elkészült italába.

VILMOS

Szóval, tehén kell. Három van, akinél esedékes a vemhesítés, abból egy már két szép borjat is megellett, úgyhogy...

ANETT

Rutinos.

VILMOS

Igen. Legyen ő?

GÁBOR

Legyen! Azért vetnék rá egy pillantást, ha lehet.

VILMOS

Persze! Megiszom, és kimegyünk.

Iszik.

ANETT

(az italra) És birizgálja már a kannabinoid receptoraidat?

VILMOS

Hm?

ANETT

Tudod, a benne lévő tujon! Ami állítólag olyan, mint a marihuána.

VILMOS

Áh! Francokat! Még csak nem is csiklandozza. Nagy kamu az egész! Épp csak élénkít egy picit. Olyan, mint neked a kávé, vagy neked a tea. Simán forgalmazható.

Tülkölés, majd kutyaugatás hallatszik odakintről. Mind a hárman felkapják a fejüket, és az ablak felé fordítják.

VILMOS

Nofene! Már ennyi az idő?

Felzümmög egy kis elektromotor, majd Vilmos hátragurul. Ekkor látjuk, hogy Vilmos elektromos kerekesszékben ül, deréktól lefelé béna. Odanavigálja magát az ablakhoz, kinéz.

EXT. NAPPAL - VÁMOS MAJOR, GÖDÖLLŐ KÖRNYÉKI TANYAVILÁG

Az előző jelenet közvetlen folytatása:

Egy Ikarus különbusz kanyarodik be a birtok műút felőli részén. A kuvasz izgatottan topog, és farokcsóválva hangosan ugat. Elsőként Edit lép ki a házból, a kuvasz engedélyre várva néz rá.

EDIT

Jól van már, szaladj! Üdvözöld őket!

A kuvasz boldogan elinal a busz irányába. Edit a karámhoz megy, és kiviszi a felnyergelt lovat. Vilmos is kigurul a házból, oldalán Gáborral és Anettel. Anettnek eszébe jut valami.

ANETT

Ó, Vilmos! Telefonálhatnék egyet? Fontos lenne.

VILMOS

Persze!

ANETT

Kösz.

Anett visszamegy a házba. Vilmos körülnéz, felordít.

VILMOS

Kata! Kataaa!

Kata is kijön a kis parasztlakból. Most nincs nála a gyerek.

KATA

Igen?

VILMOS

Hol a nyavalyában kódorog a Feri?

KATA

Felfűti a Rozit. Én mondtam neki, hogy siessen! Biztos mindjárt itt lesz.

GÁBOR

Találkoztunk idefelé jövet. Még ugrattam is egy kicsit...

VILMOS

Kurva kölyök! Átkozottul önfejű!

GÁBOR

És átkozottul tehetséges.

Vilmos Gáborra néz, ellágyul az arca.

VILMOS

Az. A legjobb döntésem volt, hogy örökbe fogadtam. Látnád, milyen lepárlót épített! (Katának) Kösz!

Kata bólint, és visszamegy a házába. Vilmos egy rámpán legördül a teraszról, Gábor a lépcsőt választja, és elindulnak ők is a busz felé.

Az Ikarus beparkol a kibetonozott parkolóba, ahonnan széles betonút kanyarog a majorság közepére.

INT. NAPPAL - VÁMOS MAJOR, GÖDÖLLŐ KÖRNYÉKI TANYAVILÁG

Az előző jelenet közvetlen folytatása:

Crosscut a következő jelenettel.

Anett a nappaliban Vilmos íróasztalánál telefonál, a zsinór elér az ablakig, telefonálás közben a nő figyeli a kinti eseményeket. Az Ikarus busz kinyitja az első ajtót, kilép egy fiatal nő és egy fiatal férfi, mindketten a középső ajtóhoz mennek, ami szintén kinyílik. A nő és a férfi egy rámpát hajtanak ki a busz belsejéből, majd szépen sorban kerekesszékes gyerekek gurulnak le a buszról. Az első ajtónál a mozgásképes, de sérült, mankóval bicegő gyerekek szállnak le a sofőr segítségével. Anett arcán sajnálkozó szánalom suhan át.

INT. NAPPAL - LAST MINUTE UTAZÁSI IRODA

Crosscut az előző jelenettel.

Anikó a faxgépnél ül, éppen a barátnője utazási űrlapját küldi be a központba. Dániel az asztal szélén ül, és telefonon beszél Anettel.

ANETT

(csalódottan) Eladtátok?

DÁNIEL

Az egyiket. De a másik még szabad!

ANETT

Nekünk kettő kell.

Dániel szemrehányóan néz Anikóra, lefogja a telefonkagylót.

DÁNIEL

(Anikónak suttogva) Vinné mind a kettőt.

ANIKÓ

(álszentül sajnálkozva) Már átment a foglalás!

DÁNIEL

(suttogva) Basszus! Ezt elkúrtuk!

Anikó kuncog.

DÁNIEL

(Anettnek fennhangon) Sajnálom. De figyu! Az egyiptomi csoportban van két visszamondott hely. Kedvezményesen megkapjátok! És én leszek az idegenvezető!

ANETT

Az nem növeli a vonzerejét. Pihenni akartunk, feküdni a tengerparton, búvárkodni... Nem 40 fokos hőségben lejárni a lábunkat, és teveszart kerülgetni a sivatagban!

DÁNIEL

Van azért ott egy ötezer éves kultúra is! Bámulatosak a piramisok.

ANETT

Neked, Dani, neked. Nekem kő, sötét, kő, sivatag, hőség, kő.

DÁNIEL

Meg van egy nap tengerparti lustizás is a programban!

ANETT

Jó, hát... Meg kell beszélnem a Gáborral, délután újra felhívlak. Addig ne add el!

DÁNIEL

Oké, tartom. Szia!

ANETT

Szia.

Leteszik a telefont.

EXT. NAPPAL - VÁMOS MAJOR, GÖDÖLLŐ KÖRNYÉKI TANYAVILÁG

Az előző jelenet közvetlen folytatása:

Anett kilép a házból, és a gyerekek felé indul.

Edit a fedett pavilonba tereli a gyerekeket, és a kinti hűtőből üdítőket osztogat nekik. A gyerekekkel érkezett fiatal nő odalép Vilmoshoz, egy levél van a kezében.

Vilmos bá'!

VILMOS

(mordul) Na?

Az igazgatónk megkért, hogy adjam át önnek ezt a levelet.

VILMOS

Mi van benne?

Azt hiszem, afféle köszönőlevél, amiért ingyen lovagoltatja a gyerekeinket. Nagy élmény nekik.

VILMOS

Miért nem jön el egyszer személyesen?

Szeretne, de túl sok a dolga.

Vilmos átveszi a levelet, és olvasatlanul eltépi.

VILMOS

Nekem is. Mondja meg az igazgató úrnak, hogy nem az ő köszönetéért csinálom. Hanem ezekért a csillogó szemekért.

A gyerekek valóban boldogok. Ügyetlenül kortyolgatják az üdítőjüket, a kuvasz izgatottan járkál a székeik között, egy 12 éves parézises kisfiút (ÁRON) arcon nyal.

Horváth tűnik fel a birtok határán, veszettül nyargal, hogy ne késsen sokat. Edit veszi észre elsőként.

EDIT

Odanézzetek, ki jön ott!

A gyerekek odafordulnak, és üdvrivalgásban törnek ki, visítva kiáltozzák, hogy "Feri!". Horváth gyorsan odaér hozzájuk, akrobatikus mozdulattal pattan le a lóról. Vilmos elégedetten biccent, és odagurul az Ánizs nevű ló mellé.

HORVÁTH

Szevasztok, takonypócok! Ki lesz ma az első?

GYEREKEK

Én! Én! Én!

HORVÁTH

Na, akkor kicsik a Rozihoz, nagyok az Ánizshoz! Kiszámoljuk, ki lesz az első! Apacuka...

A gyerekek izgatottan csivitelnek, és maguk ügyetlen módján a kiszámolás rendjében megpróbálnak szabályos sort képezni a két ló előtt.

Gábor a pavilon oszlopának támaszkodva nézi a gyerekeket, amikor Anett melléje ér.

GÁBOR

Na?

ANETT

Amitől féltem. Nem megyünk Bulgáriába.

GÁBOR

Van isten! Túl korán lett volna.

ANETT

(kis szorongással) Egyiptomba megyünk...

GÁBOR

Mi? Mikor?

ANETT

Két hét múlva.

GÁBOR

(kis fintorral) Jó! Az jó.

Anett megkönnyebbül, ez simábban ment, mint gondolta. Megcsókolja Gábort. Most már ő is a gyerekeket nézi. Az arcára megint kiül az együttérző szánalom.

ANETT

Olyan szép Vilmostól, hogy teljesebbé teszi a kis pockok életét! Nézd, milyen boldogok!

GÁBOR

(mélyen elgondolkodva) Igen... Ő tényleg jobbá teszi a világot.

Gábor agyában kezd kicsírázni egy elvetemült gondolat.

Leblende.

INT. NAPPAL - JUHÁSZ-NAGY FRIGYES LAKÁSA - DÉLUTÁN

Felblende.

Juhász-Nagy Pozsonyi úti lakása 100 nm-es, tágas, Dunára néző ablakokkal. A berendezés klasszicizáló, meleg hangulatú bútorokból áll. Az álmennyezeten kis izzók a Skorpió csillagképet adják ki. A falakon szabadkőműves metszetek, szimbólumok, és egy festmény Salamon templomának építéséről.

Amália éppen telefonál, amikor Juhász-Nagy mogorván, dühösen fújtatva hazaérkezik. Látszik, hogy egész nap keservesen gyötrődött.

AMÁLIA

(telefonba) Jól van, kincsem, megmondom neki. Holnap megint hívjál fel! Szia!

Juhász-Nagy ledobja az aktatáskáját, azonnal az italos szekrényhez lép, whisky-t vesz ki, és tölt magának. Amália leteszi a kagylót.

JUHÁSZ-NAGY

Ki volt az?

AMÁLIA

A kis Vásárhelyi Réka. Aggódott, hogy lemondtad a mai előadást..,

JUHÁSZ-NAGY

Ó, kedves.

AMÁLIA

...és kérni akart tőled valamit.

JUHÁSZ-NAGY

Mit?

AMÁLIA

Hogy vedd fel nyári munkára az egyik évfolyamtársát. Azt mondja, nagyon okos fiú, és kell neki a pénz.

JUHÁSZ-NAGY

Jó, hétfőn jöjjön be az intézetbe. Ha még igazgató leszek akkor...

AMÁLIA

(megrettenve) Miért ne lennél?

Juhász-Nagy odaüti a palackot a pultra, feltör belőle az egész napi feszültség.

JUHÁSZ-NAGY

Megfenyegetett, Amál! (iszik) Az az átkozott kis szarházi megfenyegetett!

AMÁLIA

(zavarodott) Azt mondtad, üzletet ajánlott!

JUHÁSZ-NAGY

Azt. De ha nem fogadom el, repülök. (iszik)

AMÁLIA

Fricikém, az istenért, megijesztesz. Mi az az üzlet?

Juhász-Nagy indulatosan levágja magát a fotelbe, fújtat. Amália a karfára ül, és megfogja a férje kezét.

JUHÁSZ-NAGY

Elintézi, hogy újra engedélyezzék a Nagypáholy működését...

AMÁLIA

Eddig jó. Cserébe?

JUHÁSZ-NAGY

Cserébe hallgatnunk kell arról, ami ma éjjel történt az intézetben.

Amália őszintén megdöbben, alig jut szóhoz.

AMÁLIA

A kezetekben egy világraszóló siker, és nem írhattok róla még szakcikket se?

JUHÁSZ-NAGY

Egy sort sem! Egyetlen szót sem!

Amália feláll, és töprengve tesz pár lépést.

AMÁLIA

Ez nagyon furcsa. Vajon miért?

JUHÁSZ-NAGY

Ezen töröm a fejem én is! Miért?

EXT. NAPPAL - VÁMOS MAJOR, GÖDÖLLŐ KÖRNYÉKI TANYAVILÁG - DÉLUTÁN

Gábor kitolat a Marutival a műhelyből, ahol Horváth gépészkedni szokott.

GÁBOR

Príma! Kösz!

HORVÁTH

Nincs mit! Egy szaros kis seeger gyűrű volt az oka.

ANETT

Köszi, Feri! Szia!

HORVÁTH

Sziasztok!

Gábor csak int, feltekeri az ablakot, mert lassan szemerkélni kezd az eső. Elindulnak.

INT. NAPPAL - ANETT MARUTIJA - DÉLUTÁN

Az előző jelenet közvetlen folytatása:

Hirtelen beborult az ég, sötétség ereszkedik a tájra, mintha alkonyodna. Szakad az eső, a Maruti ablaktörlő lapátjai szorgalmasan zümmögnek, kattannak. Gábor elgondolkodva néz maga elé, az arcán már látszanak a kialvatlanság nyomai.

ANETT

Ugye, neked is megvan az útleveled? Kiváltottad.

GÁBOR

Hmm.

ANETT

Akkor jó. Majd meg kell kérdeznem a Danit, hogy hogy' van ez most a valutával, hol kell igényelni, meg mennyit is kaphatunk pontosan. És kell vennünk neked egy új fürdőgatyát, mert a mostani már eléggé... likas itt-ott.

GÁBOR

Hm!

ANETT

Figyelsz rám?

GÁBOR

Hm?

ANETT

Olyan szótlan vagy. Valami baj van?

GÁBOR

Nincs! Csak elgondolkodtam.

ANETT

Min?

GÁBOR

Hogy mit tennék, ha nyomorék gyerekünk születne.

Anettnek felszalad a szemöldöke, boldog mosoly ragyogja be az arcát, a szeme fátyolos lesz.

ANETT

Neked az jár a fejedben, hogy közös gyerekünk lesz? Gábor..!

Gábor ijedten néz Anettre, nem ez volt a gondolat vezérmotívuma.

GÁBOR

Hát.., csak eszembe jutott...

Anett félkarral átöleli Gábor fejét, és egy cuppanós nagy csókot nyom az arcára. A mozdulattól a Maruti kacsázik egyet az úton.

INT. NAPPAL - JUHÁSZ-NAGY FRIGYES LAKÁSA - DÉLUTÁN

Amália már kiszedte a férjéből, hogy emberklónozásról is szó esett, most zakatol az agya, hogy valami értelmet találjon az egészben.

AMÁLIA

Szóval, szervtenyésztésről is beszéltél.

JUHÁSZ-NAGY

(kerüli Amália tekintetét) Ő beszélt róla, nem én! Meg emberek másolásáról. Hiába mondtam, hogy az utópia!

AMÁLIA

Jó, jó! És ekkor változott valami a magatartásában?

JUHÁSZ-NAGY

Igen. Barátságtalan lett.

AMÁLIA

(töprengve) De miért? Nyilván fél valamitől. De mi az istentől?

Kint beborul az ég, egy hatalmas villám világít be az ablakon, morajlás és dörgés követi. Amália agyában hirtelen fény gyúl.

AMÁLIA

Az Istentől!

JUHÁSZ-NAGY

Mi? Badarság! Ezek mind ateisták!

AMÁLIA

Ők, de nem a választók! És jövőre választások lesznek, Frici. A vallásos választók nem szavaznának egy olyan pártra, amelyik kicsavarja Isten kezéből a varázspálcát.

JUHÁSZ-NAGY

De ezt nem a párt csinálta, hanem mi!

AMÁLIA

Az mindegy! A túlzott központi irányítás rákfenéje, hogy a választók minden fejleményt a rendszerrel azonosítanak. Mert tudják, hogy a rendszer mindent ellenőriz.

JUHÁSZ-NAGY

Ugyan már! A választók azt gondolják, amit a politikusok beléjük sulykolnak.

AMÁLIA

Csakhogy most már nem egyedül vannak a porondon. A klerikálisok kezében ez olyan adu lehet, ami lemossa őket. Haha! Úgy kell nekik!

JUHÁSZ-NAGY

(megütközve) Amál!

AMÁLIA

Mi van? Hadd legyen már bennem egy kis káröröm apám cukorgyáráért cserébe!

JUHÁSZ-NAGY

Az az adu egyelőre engem készül lemosni.

Amália váratlanul a szája elé kapja a kezét, megretten.

AMÁLIA

(pánikba esik) Atyaúristen! Te jószagú Atyaúristen!

JUHÁSZ-NAGY

Most mi van? Mi újat mondtam?

AMÁLIA

Frici! Fricikém! Itt nagyobb a baj, mint hittük! Nem az állásod van veszélyben, hanem az életed! Sőt, az egész csapat élete.

Juhász-Nagy kezdi felfogni, miről beszél a felesége, az ő szemébe is rémület költözik.

INT. NAPPAL - A PÁRTFŐTITKÁR TITKÁRSÁGA

Odakint tombol a vihar. Ágnes a villanyírógépen dolgozik, a hamutálban égő cigaretta bűzölög, amikor belép FATER, egy 45 éves, erőteljes testalkatú férfi. Tarkopasz, fekete napszemüvege a homlokára tolva. Az arcvonásai kemények, a szeme kegyetlenséget sugároz. Fekete vászonnadrágot, kék inget, vörös nyakkendőt és fekete bőrdzsekit visel. A bőrdzseki a belső zseb tájékán sokat sejtetően dudorodik.

FATER

Kézcsók, Ágika! Milyen csinos ma!

ÁGNES

Ó, köszönöm. Maga is nagyon fess...

Megszívja a cigarettáját, és zavarában lehamuzza szép sárgabarack kosztümét. Idegesen lesöpri a hamut a földre, amitől még maszatosabb lesz a ruhája.

FATER

Esetleg beszólna a Főnöknek, hogy itt vagyok?

ÁGNES

(próbál vonzó lenni) Miért, siet? (azért lenyomja az intercom gombját, affektál) Lengyel elvtárs, a Fater őrnagy elvtárs megérkezett.

LENGYEL

(hangja az intercomban) Küldje be!

Ágnes bűbájosan mosolyogva int, hogy be lehet menni, Fater csókot dob neki, és kinyitja a pártfőtitkári dolgozószoba ajtaját. Amint Fater nem látja, Ágnes az égre emeli a tekintetét, bosszús, hogy ilyen ügyetlen volt.

INT. NAPPAL - A PÁRTFŐTITKÁR DOLGOZÓSZOBÁJA

Az előző jelenet közvetlen folytatása:

Lengyel dolgozószobája szokásos hivatali ízléstelenséggel van berendezve. Az ablak alatt egy hatalmas íróasztal, vele szemben fekete bőr tárgyalófotelek és egy bőrkanapé vesznek körül egy üveglappal fedett dohányzóasztalt. A falakat csúnya bükk faburkolat takarja, valamint beépített szekrénysor, szintén bükkből. Az íróasztal mellett egy hatalmas cserépben fikusz terebélyesedik.

Lengyel az íróasztalánál ül, nem áll fel, amikor Fater belép.

FATER

(Ágnest utánozza) Lengyel elvtárs!

LENGYEL

(ő is) Fater őrnagy elvtárs! Hát megérkezett?

Nevetnek; csúnyán kiröhögik szegény Ágnest.

FATER

Mikor cseréled már le egy dögös szőkére?

LENGYEL

Áh! Védett korban van, nincs mit tenni. És a gépíráson kívül semmihez nem ért.

FATER

Pech! Az oroszlán is zokogva enné meg szegénykémet.

Fater röhög, és hanyagul levágja magát a bőrkanapéra.

FATER

(nevetve) Na, mi a gebasz?

Lengyel nem nevet vele, az arca elkomorul, egy dossziét vesz fel az asztalról, feláll, előre jön, majd leül Faterral szemben a bőrfotelba. Átadja neki a dossziét. Fater belekukkant.

FATER

Ki ez a kedves, pufók bácsi?

LENGYEL

Súlyos biztonsági kockázat.

FATER

(jóízűen felröhög) Ő? Hát, ha tényleg az, akkor az álcázás nagymestere. És mit követett el?

LENGYEL

Klónozott.

FATER

(elkomorul) Azta'! Szóval, tudós, aki seggbe billenti a Teremtőt. Mi itt a gond?

LENGYEL

Túl sokan vannak, akik nem szeretik, ha az isteni hátsónak bántódása esik.

FATER

Hát, az isteni hátsóknak én is nagy barátja vagyok...

Lengyel nem vevő a poénra, mereven nézi Fatert.

Fater

Aha. Leesett. Mit tegyünk vele?

LENGYEL

Egyelőre semmit. Nem akarom bántani. Ajánlatot tettem neki, ha elfogadja, akkor csak ellenőrizni kell, hogy tényleg tartja-e a száját. Ha nem...

FATER

Akkor véletlenül kizuhan az ablakon.

Lengyel lehunyt szemmel bólint.

LENGYEL

Ő, vagy bárki más. Mert nem egyedül csinálta. Tudnunk kell, hogy kik dolgoznak a teamjében, és kiknek pofázták el. Minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy az info kipattanjon. Átnézni a postájukat, lehallgatni a telefonjaikat, figyelni a külföldi útjaikat.

FATER

Oké. A minden eszköz a kedvenc eszközöm. Várjál már! Ezek közben dolgoznak tovább?

LENGYEL

Igen.

FATER

Miért nem kergeted szét őket?

LENGYEL

Mert nem vagyok hülye! Szükségünk lesz a tudásukra.

Feláll, és visszamegy az íróasztalához, Fater az ajkába harap.

LENGYEL

Egy év múlva learathatjuk a tudományos babérokat. Maga a technológia pedig beláthatatlan üzleti lehetőségeket nyit előttünk...

FATER

Aha! És az ellenségeink a hőseink lesznek. Ha megélik.

LENGYEL

Az élet produkál néha fura fordulatokat.

Fater maga elé néz pár pillanatig.

FATER

(töprengve) Hányan lehetnek?

LENGYEL

Azt neked kell kiderítened.

Fater bólint, hogy érti a feladatot.

INT. ESTE - JUHÁSZ-NAGY FRIGYES LAKÁSA

A nappali egyik végében ül Juhász-Nagy, kezében még mindig a whisky-s poharat szorongatva, a másik végében Amália. Egymást nézik, a tekintetükben végtelen szomorúság, aggodalom, féltés és fájdalom. Tudják, hogy nincs más választásuk, mint engedni a zsarolásnak. Moccanatlanul ülnek, és néznek.
A vihar sűrű esőfüggönnyel ostromolja az ablakokat.

Amália töri meg a csendet.

AMÁLIA

Mit fogsz mondani Gáboréknak?

JUHÁSZ-NAGY

Az igazat. Meg kell érteniük, hogy ennek a fele sem tréfa.

Amália bólint, hogy egyetért. Juhász-Nagy még mindig nem akarja elhinni, hogy ez velük történik.

JUHÁSZ-NAGY

Cöh! A szakcikküket mint titkos jelentést fogjuk felküldeni a pártközponti süllyesztőbe! Marha boldogok lesznek.

AMÁLIA

Legalább tudjátok majd bizonyítani az elsőségeteket az iktatószám alapján. És ne feledkezz meg a Nagypáholyról, meg hogy folytathatjátok a munkát! Szóval, nézhetjük optimistán is.

Juhász-Nagy nem felel. Újra rosszkedvűen néznek egymásra. Nincs vállalható kiút.

EXT. ESTE - GÖDÖLLŐI ÁLLATKÍSÉRLETI TELEP

Az eső vigasztalanul zuhog. Az épület sötét, elhagyatott, mindenki hazament, csak a portásfülkében ég a lámpa. Az ablakban megjelenik János bá' feje, borzongva kémleli a sötét külvilágot. Nem jön senki, egyedül van. Monoton esőhang, de amúgy magány és néma csend.

INT. ESTE - SIMON LAKÁS

Egy 2+2 félszobás panellakásban vagyunk. András a vécén ül, a nadrágja nincs letolva, kezében a Nature magazin. Próbál a cikk végére jutni. Kintről hangos gyerekzsivaj hallatszik, futó lábak dobogása, visítás és András anyjának, a 37 éves KRISZTINÁnak rém közönséges szitkozódása. Krisztina hangja füstös-karcos, kiélt alt hang.

KRISZTINA

(hangja kintről) Eszter! Az a Dóri kurva macija, a tiedet lehánytad, és kibasztad a kukába, emlékszel?

Dóri

(9 éves, hangja kintről) Igen, ez az enyém!

Eszter

(11 éves, hangja kintről) De kell nekem! Én vagyok a nagyobb, add ide!

DÓRI

(visít kintről) Anyu! Elveszi!!

A lányok hallhatóan verekszenek.

KRISZTINA

(hangja kintről) Állj már le, hé! A büdös picsába, hogy hiába ugatok neked! Takarodj befelé a szobádba! Ádááám! Te meg mi a szart művelsz azzal a filccel, kisfiam?! Normális vagy te?! A kurva mindenségit a kurva kezednek, te mocsok kis tetű! Szemét kis pöcs vagy, tudod, direkt kibaszol velem?! Csinálod nekem a pluszmunkát, mi?

Tárgyak csapódnak a földhöz, dobozok puffannak, gyerekek sírnak. Krisztina ingerülten zörget a vécé ajtaján.

KRISZTINA

(hangja kintről) Andris! Te meg araszoljál már kifelé, fiam, mert nekem is kell a klotyó! Majd' behugyozok!

ANDRÁS

(nyögve színlel) Mindjárt!

KRISZTINA

(hangja kintről) Nem mindjárt, hanem most! Máris indulnom kell, te meg már félórája mereszted a segged odabent!

ANDRÁS

Már törlöm!

KRISZTINA

(hangja kintről) De ne pazarold nekem a papírt, hallod?! Dóri, nézd már meg az ikreket, gyanús ez a nagy csönd odabent! Ja, és találtam neked melót!

ANDRÁS

(rémülten) Mit?

KRISZTINA

(hangja kintről) Segédmunka, építkezésen. A mesterek keze alá dolgozol, feladod a téglát meg a maltert, meg a tököm tudja, mit. Meg is izmosodsz kicsit. Rádfér!

ANDRÁS

Anya...

KRISZTINA

(hangja kintről) Hétfőn már kezdesz is!

ANDRÁS

Anya!

KRISZTINA

(hangja kintről) Nehogy kitaláld, hogy nem mész, mert eret vágok magamon! Megígértem a Zsoltnak, hogy ott leszel reggel 7-kor, ne csinálj segget a számból! Kell a pénz, ez van, ezt kell szeretni! (zörget) Na, mi van már, húzzál kifelé, faszom, még ki is kell teregetned!

ANDRÁS

(csüggedten) Megyek...

INT. ESTE - VÁSÁRHELYIÉK LAKÁSA

Réka szobája tipikus leányszoba. Nagy, king size ágy, gondosan bevetve, fésülködő asztal tükörrel és szépítőszerekkel, íróasztal, felette könyvespolc, a falakon poszterek rockegyüttesekről és forradalmárokról. A főfal közepén modern, de minőségi szekrénysor, saját tévével, hifi toronnyal. A hifiből a "We're not gonna take it" szól.

Réka a szoba közepén, a földön kuporogva egy plakáton dolgozik nagy műgonddal: "Ruszkik haza!" A "haza" szó utolsó A betűjét vastagítja, majd leteszi a filcet, és egy grafitceruzával - a cerka szinte nem is éri a papírt - leheletvékony szívet rajzol köré. Pár másodpercig gyönyörködve nézi, aztán elszégyelli magát a gyerekessége miatt, és összetépi a plakátot. Kint zuhog az eső, villámlik és dörög.

INT. ESTE - VÁMOS MAJOR, GÖDÖLLŐ KÖRNYÉKI TANYAVILÁG

Vilmos titkos pincéjében vagyunk. Kintről a vihar barátságtalan, félelmetes, de tompa morajlása hallatszik. A falakon Horváth vulva-festményei. Középen egy újnak látszó, hatalmas lepárló berendezés áll. Vilmos és Horváth egy-egy pohár abszinttal a kezükben nyammognak, forgatják a szájukban az italt.

VILMOS

Na, milyen? Fanyar, de nem keserű.

HORVÁTH

Bitang jó. Meg kell hogy adják rá az engedélyt.

VILMOS

(nevetve) Szerintem is. Akkor pedig beindul a nagy kasza! Milliomosok leszünk, fiam!

HORVÁTH

De mi van, ha mégsem adják?

VILMOS

Miért ne adnák? Te is mondod, hogy elsőrangú!

HORVÁTH

Kár, hogy engem ritkán kérdeznek a fejesek! És tán még mindig félnek tőle a régi babona miatt, hogy megőrjíti, meg megvakítja, aki issza.

VILMOS

Akkor feketén leszünk milliomosok. Ez a pia aranyat ér. Bűn lenne megfosztani tőle az emberiséget.

Horváth-nak más a véleménye a bűnről, de nem ellenkezik. Kortyolnak, és elégedetten csettintenek.

INT. ESTE - DÁNIEL LAKÁSA

Dániel felöltözve, cipővel a lábán az ágyában ül, a diktafonja a kezében. Csak az ágy melletti éjjeli lámpa ég.

DÁNIEL

A város lakói szörnyű hírre ébredtek. Egy lemeztelenített női holttestet találtak az árokparton. Nem, a meszesgödörben, átmarva a húsa... Nem, a temetőben egy ágra felakasztva, a hollók már kivájták a szemét! Nem, a panoptikumban! És nem lemeztelenítve, hanem felöltöztetve, hírességnek maszkolva, még fényképezkedtek is vele, amíg az oszló hús bűze nem kezdte elviselhetetlenül facsarni az orrukat.

Kikapcsolja a diktafont, büszkén felemeli a fejét. Ez tetszik neki, ez ütős lesz.

INT. ESTE - ANETT LAKÁSA

Anett lakása egy meleg fészek. Kézi szőttesek, népművészeti alkotások szerte a lakásban. Minden berendezési tárgy egyszerűségről és leleményességről tanúskodik. A cserépkályha mellett egy régi, vastag párnázatú kanapén ül Anett. Gábor ugyanazon a kanapén elnyúlva édesdeden alszik, a fejét Anett ölébe fektetve. Az átdolgozott éjszaka teljesen kiütötte. Anett gondosan egy takarót terített rá. A szobában félhomály van, csak az olvasólámpa ég. Anett a fényénél egy útikönyvet olvas Egyiptomról, miközben Gábor fejét szorosan a hasához húzza, és úgy cirógatja, mintha a pocakja volna. Az ablakpárkányon ritkásan kopog az eső, kezd csendesedni.

EXT. ESTE - VÁMOS MAJOR, GÖDÖLLŐ KÖRNYÉKI TANYAVILÁG

Horváth a csepergő esőben a háza felé baktat. A csizmája nagyokat cuppan a sárban. Az ajtóhoz érve lenyomja a kilincset, amikor a szeme sarkából észreveszi, hogy Kata egy papucsot készített az ajtó elé. Meredten nézi egy ideig, aztán bosszúsan morogva leül a tornácon lévő hokedlira, leveszi a csizmáját, és a papucsra cseréli. Bemegy.

INT. ESTE - VÁMOS MAJOR, GÖDÖLLŐ KÖRNYÉKI TANYAVILÁG

Az előző jelenet közvetlen folytatása:

A kis parasztházikóban vagyunk, örökölt, régi parasztbútorok között, a kombi gyerekágyat kivéve, ami viszont nagyon nem illik a szobába. Kata a kis Milánt teszi tisztába, amikor belép Horváth a papucsban, igen szerencsétlenül topogva. Kata hosszan nézi Horváth lábát, erre igazából nem számított, az arca ellágyul. Felkapja a babát, lenyúl a pelenkatartó szekrényke aljára, kivesz egy keretezett képet, és visszaakasztja a falra. Nem kell látnunk, mi az, tudjuk, hogy a kocsmáros Rozi vaginája.

EXT. ESTE - LENGYELÉK VILLÁJA

A kovácsoltvas kapu automatikusan kinyílik, és beengedi a szolgálati Audit, kamerák követik a mozgását. Tóni a gyönyörűen gondozott kertet és a szökőkutat megkerülve a bejárat elé kanyarodik, hogy a főnök száraz lábbal szállhasson ki. Lengyel lehangolt és gondterhelt.

LENGYEL

Hétre jöjjön értem, Tóni, holnap sokáig alszom. Jó éjt!

TÓNI

Itt leszek, főtitkár elvtárs. Jó éjszakát!

Lengyel bemegy az épületbe, Tóni elhajt.

INT. ESTE - LENGYELÉK VILLÁJA

Az előző jelenet közvetlen folytatása:

Lengyel belép, és azonnal felmegy az emeletre, ahova kétoldali lépcsősor vezet. Már a lépcsőházban is pompa és ragyogás, kristálycsillárok ontják a fényt, a lépcsőkorlát drága egzotikus fából faragva, a lépések zaját vastag futószőnyeg tompítja. A lépcsősor mellett egy liftet is beépítettek. Az emeleten, a táncterem méretű nappaliban belsőépítészeti szín- és formaorgia, helyenként extravagáns megoldásokkal.

Lengyel felesége, a 38 éves JUDIT lenge esti öltözetben a férje elé siet. Lengyel egy mosolyt erőltet az arcára.

JUDIT

Szia, drágám! De örülök, hogy ilyen korán itthon vagy!

Megölelik, megcsókolják egymást.

LENGYEL

Szia! Sajnos, még dolgozom. Lesz egy nemzetközi konferencia-beszélgetésem, de azt már itthonról akartam lebonyolítani. Itthon valahogy tisztábban látom a világot, mint odabent.

JUDIT

(titokzatosan mosolyog) Lehet, hogy mert a szeretet biztonságot ad?

LENGYEL

Lehet.

Átöleli Juditot, aki szeretetteljesen visszaölel.

LENGYEL

Hogy van a prücsök? Már alszik?

JUDIT

Hajjaj! Eldőlt, mint egy zsák krumpli. De tele van élménnyel!

LENGYEL

Tényleg? Mi történt?

JUDIT

Megint vitték őket lovagolni a Vámos tanyára. Hihetetlenül boldog volt, nagyon élvezte!

LENGYEL

Hm... Adok neki egy jó éjt csókot!

Lengyel elindul a gyerekszoba felé.

INT. ESTE - LENGYELÉK VILLÁJA - GYEREKSZOBA

A szobában sötét van, csak a hold fénye világít be, ahogy kitisztult az ég a vihar után. Az ajtónyitásnál erős fénynyaláb hasítja ketté a sötétséget, és a félárnyékból egy félreállított, motoros kerekesszék körvonalai rajzolódnak ki. Belép Lengyel; puhán, óvatosan az ágyhoz megy, ahol a 12 éves Áron alszik, hason. A tagjai kicsavarodva, a feje belefúródva a párnába, a szája nyitva. Vékony kis nyálcsík csordogál a szája szélén.

Lengyel letérdel hozzá, nézi ezt a sorsverte kis hőst, aki még fájdalmakkal, mozgáskorlátozottan is élvezi az életet. A szíve összeszorul, a tekintete fátyolos lesz, s egy könnycsepp csillan meg a szeme sarkában. Felszakad belőle egy kurta, mélyen vissafojtott, hangtalan zokogás. Lassú, hosszú puszit nyom Áron arcára.

LENGYEL

(suttog) Ne haragudj rám, kisfiam...

Leblende.

FOLYT.KÖV.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.