Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyár és egyéb éltető elemek

2011.08.07
 
Hit, remény...

Karomban új szerzeményemmel beléptem az ablakon és kiüvöltöttem a konyhába:
- Hé! Nézzétek, mit hoztam!
Sok furcsaságot megélt és állhatatosan kitartó családom döbbenten állt velem szemben. Nem értették, miért lihegek olyan boldogan.
- Na? - kérdeztem.
A feleségem gúnyosan végigmért és kiment. Majd bejött, gúnyosan végigmért, aztán megint kiment.
A lányom nagyobb érdeklődést mutatott a dolog iránt.
- Mi ez? – kérdezte.
- Muflon. Én szereztem!
- Ilyen kicsi?
- Ja, hát ez csak egy muflonmag. Ezt még el kell vetni.
- És megnő?
- Meg hát! Ha buzgón locsoljuk az aszfaltot.
- Mennyi idő alatt?
- Alig tíz-tizenöt év alatt!
- Mekkorára?
- Úgy ekkorára.
- Király! - mondta, és elindult a locsolókannájáért.
- Én addig feltöröm az aszfaltot! - kiáltottam utána.
Elégedetten dőltem a fotelba. Végtére is boldogságra születtünk. Magamtól ugyan sosem jutottam volna a muflontermesztés gondolatára, ám kis politikusi segítséggel mégis rátaláltam a helyes útra. A muflon a szolid, de biztos felemelkedés ígéretét hordozza. Egy csöppnyi hittel és sok munkával valóra váltjuk álmainkat…


A Férfi szerelme

K. Palmitin hazatérve otthonába nem talált senkit a lakásban. Átöltözött és egy képesújságot vett a kezébe, hogy gyorsabban múljanak a várakozás percei. Az utolsó oldalon néhány egyszerű, ám roppant gusztusos ételreceptet ajánlott a lap - nyaralóknak. Palmitin szájában összefutott a nyál, de türelmesen várt.
Nem volt ideggyenge ember, este tíz órakor azonban már kezdett nyugtalankodni. A sötét szobában üldögélve fenyegető képzetei támadtak; ijedten hessegette el valamennyit. Az éhség egyre elviselhetetlenebbül mardosta a gyomrát. Fél tizenkettőkor alig észrevehetően megremegett az ajka, s abba se hagyta többé. Pontban éjfélkor általános gyengeség fogta el, zihálva tápászkodott ki kedves hintaszékéből; reszketeg ujjakkal sorra feltárcsázta a kórházakat, de nem tudott meg semmit.
Végső kétségbeesésében a rendőrséget hívta.
- Halló! Körzeti megbízott.
- Halló! Jó estét kívánok. Kérem, én szeretném bejelenteni...
- Egy pillanat! Hogy hívják magát?
- Konsztantyin Nyikolájevics Palmitin.
- Született?
- 1957, július 23., Budapest.
- ...július huszonhárom, böpö. Lakása?
- Köztársaság tér 9.
- Családi állapota?
- De kérem, én nem tudom, mi szükség van erre! Szeretném bejel...
- Ezek fontos dolgok, ezek nélkül nem megy. Családi állapota?
- Elvált - sóhajtotta Palmitin visszafojtott dühvel. – Pontosabban: elhagyott…
- Anyja neve?
- Schneider Amália.
- Állampolgársága?
- Magyar.
- Höh! Ezzel a névvel?
- Miért, magát hogy hívják?
- Engem? Rózner.
- Na?
- Khm! Na, jó. Telefon?
- Hát az meg minek kell?
- A hamis bejelentések miatt. Hogy visszahívhassuk.
- 355-4329..
- Rendben van, felírtam. Na, most mondja!
- Kérem, én szeretném bejelenteni, hogy eltűnt...
- Mi tűnt el?
- A Napom, a Holdam, a csillagom, az életem értelme, a jobbik felem, aki nélkül üres a lakás…
- Konkrétan?
- A feleségem.
- Hogyhogy eltűnt?
- Nem jött haza. Nincs itthon, pedig legkésőbb negyed hatra mindig hazaér. És nincs itthon vacsora meg tiszta ing sem...
- De hisz az előbb mondta, hogy elvált!
Palmitin néhány pillanatig csendben maga elé meredt.
- Tényleg - suttogta rekedten, s a lelke nagy kordúlással hullott darabokra a bordái között.

A Nő szerelme (Trencsényi-Waldapfel Imre nyomán)

A Püthon sárkány legyőzése után a Péneiosz folyó vidékén kódorgott Phoibosz Apollón, könnyű vadászzsákmányt remélve. Amint karcsún hajladozva kerülgette az indákat és ágakat, meglátta Daphnét, a Péneiosz folyó gyönyörű lányát apja karjaiban ringani, s nyomban heves szerelemre lobbant iránta. Csak állt az isten megbabonázva, elbűvölve Daphné szépségétől; mint könnyű szalma lángolt a keble, s ő reménységgel szította e tüzet. Nézte a lány elszabadult, nyakára omló fürtjeit, nézte csillagként fénylő szemeit, nézte pompás alakját, hibátlan bőrét, s megigézve ennyi gyönyörűségtől, lassan feléje nyújtotta kezét. Daphné azonban megriadt az idegentől. Sebesen magára kapta ruháit, vékony kis pánttal átkötötte zuhatag-haját, s mielőtt Apollón elérhette volna, futásnak eredt. Nem is állt meg, hiába szólongatta Phoibosz Apollón:
- Péneiosz nimfája, állj meg! Ne szaladj előlem, mint nyúl a farkas elől! Ne szaladj, mert én nem bántalak! Megláttalak atyád karjaiban, a hullámok hátán, és megtetszettél nekem. Nem vagyok én halandó ember, szántóvető vagy kézműves! Az én apám Zeusz, Delphoi földje nekem szolgál, általam nyílik meg a belátók előtt az, ami volt, és az, ami lesz! Általam csendülnek össze a dalok a húrokkal, általam gyógyulnak az emberek és áldják nevemet. Ne szaladj hát ölelésem elől, mert boldogságod elől szaladsz!
Daphné hallotta Apollón szép szavait, lelkében csábult is volna édes ambrózia-csókra, mégis egyre futott lélekszakadva, azt hívén, hogy Apollón üldözőbe vette őt. Mikor egy visszacsapódó ágacska átfogta a lány nyakát, Apollón szorításának érezvén így kiáltott fel:
- Atyám segíts! Föld anyám, te könyörülj rajtam! Ments meg a szégyentől vagy változtasd el vesztemet hozó szép leányalakomat!
Alig volt ideje szavait bevégezni, tagjait máris könnyű zsibbadás fogta el, lágy keblét gyönge faháncs vette körül, haja lombbá, karjai ágakká fejlődtek, imént még oly gyors lábai gyökeret vertek. Daphné éppoly gyönyörűséges laurusszá változott, mint amilyen igéző volt nimfaként.
Apollón döbbenten állt e metamorphosis előtt, nem mozdult ő egy tapodtat sem a lány után. Szívét előbb fojtogató keserűség szorította össze szép kedvese elvesztése láttán, majd íját és tegzét igazgatva így szólt:
- Picsa! - Azzal sarkon fordult.
Daphnét e szavak hallatán heves vágy fogta el Apollón után, s míg ágai között lágy szellő hárfázott, vibráló érzelmei közül a reménytelen szerelmet választotta.


A Férfi munkában

Ötvös úr enyhén kopaszodó, ám erőteljesen pocakosodó reklámszervező és láncdohányos volt. Egy este éppen zuhanyozni készült a folyosói tusolóban, mikor észrevette, hogy elfogyott a cigarettája. Visszagombolta imént megoldott nadrágját, magára kapta enyhén koszos gallérú ingét, felhúzta félretaposott cipőjét (egy percre megakadt a nyakkendőnél, végül elvetette a gondolatot, hiszen úgyis csak a szemközti éjjel-nappaliba ugrik le), gondosan bezárta maga mögött az ajtót, s jókedvű bosszankodással galoppozott le a lépcsőn.
Mikor két csomag cigarettával a zsebében, párás szemüvegét törölgetve visszatért kis motelszobájába, egy levelet talált az ágyán. A szél puhán remegtette a függönyt, egy percig sem lehetett kétséges, hogy a levél az ablakon keresztül érkezett. A jelek szerint tehát illetéktelen behatolás történt!
Ötvös úr furcsa szorítást érzett a mellkasában, de mert alapvetően jókedélyű ember volt, füttyentett egy nagyot, és fellélegzett.
Vad ordítozás hangjai szűrődtek be a motelt körülvevő elhanyagolt parkból, a szomszéd házra szerelt neonreklám vörös fénye pedig baljós árnyakat táncoltatott a falon; kést, pisztolyt, furkósbotot, aztán meg egy elnyújtott, keskeny sávot. Mintha egy hosszú nyelv ki akarná nyalni őt az életből!
Ötvös úr jókedve gyáván elillant. Félelemmel telt szívvel bontotta fel a levelet. Mindössze ennyi állt benne: "A dohányzás impotenciát okoz."
Ötvös úr megkönnyebbülten roskadt az ágyra, szeme merengőn a mennyezetet pásztázta, miközben keze lassan kotorászni kezdett nadrágja zsebében...


A Nő munkában

Editke, akinek széles körben ismert fenséges idomai definícióként is megállták volna helyüket az „erotikus álom” szócikkhez, a szokottnál is csinosabban érkezett első munkahelyére. Öltözékében a kék dominált, reppenő szőke hajával olyan légies, olyan tüneményesen szép volt, mintha csak most kelt volna ki a tenger habjaiból.
- Igazgató úr! - toppant a rettegett direktor elé. - Bízzon a tudományban és a képességeimben! Körülbelül kétezer, egész pontosan kétezer-nyolc különféle teszttel tudom bizonyítani, hogy a színeknek döntő befolyásuk van az emberek életében. Eredményeimet, melyek öt egyetemi év vizsgálódásainak kikristályosodásai, készséggel állítom a nemzetgazdaság, ezen belül vállalatunk céljainak szolgálatába. Ön növelni akarja a termelékenységet? Nem kell mást tennie, csak kékre festeni a falakat! A kék ugyanis gondolkodásra ösztönöz, a tudatalattiban problémák egész sorát fogalmazza meg, többszintű összefüggések után kutat, mígnem egyszercsak a felszínre bukkan a megoldás. Egyszóval: megmozgatja a fantáziát! De ugyanígy megvan a gyakorlati haszna a pirosnak, a sárgának, a zöldnek és a barnának is. Hatásvizsgálataim kimutatták, hogy az a gyermek, akinek szobájában a piros tónus uralkodott, később sokkal érzékenyebb, érzelmesebb lett hasonló korú társánál, aki vele szemben kék környezetben nevelkedett. Nála az intellektus magas fokú fejlettsége volt megfigyelhető. Ennek alapján biztosan tudjuk, hogy a színek akár manipulatív eszközként is felhasználhatók...
AZ igazgató hallgatta, hallgatta, egy percig sem lankadt a figyelme. Nézte Editkét, a munkapszichológust, és szemében pajzán fények gyúltak. Editke ruhájának áttetsző kékje valóban megmozgatta a fantáziáját, s a modern pszichológia eredményeinek betetőzéseként máris kutatni kezdett Editke testének mélyrétegei után...


 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.