Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Steven Spielberg: Lincoln

2012.11.18

spielberg.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Tizenkét év után végre megvalósult egy álom! Spielberg 12 éven át dédelgette az Amerikai Egyesült Államok 16. elnökéről, Abraham Lincolnról szóló filmje tervét, 12 éven át folytatott kutatásokat, s készült fel a rá jellemző aprólékos gondossággal minden részletből, legyen az filológiai bizonyíték, történelmi adat vagy csak miliőteremtő kellék. A Lincoln dolgozószobájában ketyegő óra hangja például az igazi Lincoln egykori, igazi órájától származik. Hosszan hallgathatjuk is a történelmileg hiteles óraketyegést a hangi effektusokban bővelkedő film néhány tízmásodpercre beálló csendjében, amikor Lincoln némán piszkálja a kandalló tüzét, Seward külügyminiszter pedig csak egy whisky felhajtása és félszivarnyi pöfékelés után jut újra levegőhöz az elnök imént elpöttyentett, rémisztően inszinuatív szavazatnövelő stratégiájától elhülvén. Abraham Lincolnnak ugyanis mindenképpen szüksége van 18 szavazatra a 13. alkotmánykiegészítés kongresszusi elfogadtatásához, amely a színes bőrű lakosság teljes egyenjogúságát mondaná ki, a rabszolgaság megszüntetésével, általános választójoggal meg minden. Mindenképpen és minden áron, akár jól fizető állások révén vásárolt demokrata átszavazásokkal is. Vagyis legfőképpen úgy, hiszen egyéb lehetősége már nemigen van. A szavazat-maximáló matematika azonban messzire vezet.

Nézzük csak, mikor is történik mindez? Az amerikai polgárháború idején, ami 1861-ben kezdődött, és 1865-ben ért véget Észak - azaz Lincoln - győzelmével. A második ciklusát töltő, rendkívül népszerű republikánus elnököt kevéssel ezután John Wilkes Booth fejbelőtte a Ford Színház állami páholyában. Majd a merénylő a páholyból a színpadra ugrott, eltörte a bokáját, de még így is egérutat nyert a büfében időző testőrök elől. Csak később, a hajtóvadászat során lőtték agyon. Spielberg meghökkentő, de oly szellemes megoldással ábrázolja a merényletet, hogy az ember önkéntelenül is elmosolyodik az átverésen. Ez persze nem segít átérezni a tragédiát. De ne szaladjunk ennyire előre...

A film nyitó képsorai az északiak győzelmével végződött egyik csata utolsó momentumait jelenítik meg. Minthogy egy snittel később csak mint távoli emlékre hivatkoznak a gettysburgi csatára, feltehetően ez a vicksburgi csata volt, amelyben színes bőrű katonák is derekasan verekszenek és öldökölnek a faji egyenjogúság jegyében, válogatás nélkül. 1863-ban járunk tehát, annak is úgy a közepe táján. Éppen a háború derekán...

Az 1860-as évek a politikai zűrzavar időszaka a fiatal amerikai demokrácia történetében. Az Amerikai Egyesült Államok 34 állam unióját jelenti ezidőtájt, a politikai érdekeket már ekkor két hatalmas párt képviseli és testesíti meg: a Republikánus Párt, illetve a Demokrata Párt. Az északi és déli államok között erős fejlődési egyenetlenség mutatkozik, Észak egyes államaiban már tilos a rabszolgatartás (szabad államok), kibontakozott az ipari forradalom, az élénken prosperáló gyáripar a  gépek és tartós fogyasztási cikkek mellé gazdag nagypolgárságot is kitermelt, délen azonban a rabszolgamunkára alapul a gazdaság, s jóval szerényebb mértékű a növekedés. 

usaterkep_polgarhaboruban.jpg 

 1860-ban Illinois állam republikánus kongresszusi képviselőjét, a rabszolgaság-ellenes Abraham Lincolnt választják meg az USA elnökének. Lincoln programjának ismeretében 7 déli állam az azonnali kiválásról dönt, s a döntést népszavazás útján is megerősíti. Lincoln azonban ezt a kiválást nem fogadja el, hiszen szerinte azt minden államnak jóvá kellett volna hagynia, ezért katonai erő jelenlétével próbálja jobb belátásra bírni a távozni akarókat. Ezt látva újabb négy állam dönt a kiválás mellett, s immár tizenegyen 1861 februárjában létrehozzák az Amerikai Konföderációs Államok nevű alakulatot, politikailag és katonailag is vállalva a konfliktust az Unióval. Az erőviszonyok tehát: 23 északi állam 11 déli ellen, 22 millió lakos 9 millió ellen. Lincoln politikai programjában az Unió egyben tartása minden más szempontot megelőz, még a rabszolgaság kérdését is – ezt Horace Greeley-nek írt levelében ki is fejti:  

„Legfőbb célom, hogy küzdelmünkkel az Unió egységét megőrizzem, nem pedig hogy a rabszolgaságot eltöröljem, vagy fönntartsam. Ha megmenthetném az Uniót egyetlen rabszolga felszabadítása nélkül, megtenném, és ha megmenthetném minden egyes rabszolga felszabadítása által, azt is megtenném; ha pedig megmenthetném azt egyeseket felszabadítva, de másokat békén hagyva, akkor azt is megcselekedném.”

lincoln2.jpg

Lincoln a legszűkebb vezérkarral

Ilyen megfontolások mentén Lincoln a katonai hadműveletek megindítása mellett dönt, s kitör a polgárháború.

Lincoln azonban amellett, hogy elnökként szenvedélyesen kiáll az Unióért, idealistaként a szabadságjogokért, agyafúrt reálpolitikusként éppen a rabszolgaság eltörlésének ügyét használja fel a déli államok megroppantására. 1863. január 1-én elnöki rendeletként kiadja az ún. Emancipációs Nyilatkozatot, amely kimondja a rabszogák teljeskörű felszabadítását az ország egész területén, tehát a Konföderáció területén is; olyan területen, amely éppen az elszakadásért vívja háborúját Északkal. Ez az Egyenjogúsítási Nyilatkozat néven is ismert kvázi kormányhatározat közjogi nonszensz, jogfilozófiai képtelenségét és logikai ellentmondásosságát maga Lincoln tárja fel Spielberg filmjében. Mindenesetre a nyilatkozatot a Legfőbb Ügyész is legitimálja aláírásával. Lincoln azt reméli ettől a lépéstől, hogy délen rabszolgaszökések lesznek, illetve rabszolgalázadások törnek ki, a rabszolgák tömegesen áramolnak majd északra, állnak be az Unió seregébe, s egyúttal ellehetetlenítik a Dél gazdaságát. Számításai csak részben válnak be.

A polgárháború iszonyú véres, rengeteg áldozatot követel, s mindkét felet meggyengíti. Egyedül a gettysburgi csatában 48 ezren vesztik életüket, az északiak győzelme pyrrhusi. Lincolnnak eközben saját pártja radikális szárnyával, az abolícionistákkal is ki kell egyeznie, akik a rabszolgaság teljes eltörlését, a faji (s nem csupán a törvény előtti) egyenlőség kimondását és alkotmányba foglalását követelik. (Az abolícionisták vezérét játsza Tommy Lee Jones, rendkívül erőteljes alakítást nyújtva.) Minthogy a rabszolgaságot az alkotmány szentesítette, csakis az alkotmány módosításával szüntethető meg. Az Egyenjogúsítási Nyilatkozatot tehát át kell verni a Kongresszuson, ahol a Demokrata pártiak egyszer már elkaszálták az ennek megfelelő értelmű 13. alkotmánykiegészítést 1862 végén. Lincoln és pártja azonban új taktikát dolgoz ki, és még egyszer nekifutnak az elfogadtatásnak. Csakhogy az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többség eléréséhez rá kell venniük 18 demokrata képviselőt, hogy megszegve a frakciófegyelmet és vállalva az árulás stigmáját a republikánus tervezet mellett szavazzon.

Itt kezdődik Steven Spielberg filmje.

lincoln3.jpg

Lincoln a hadsereg Főparancsnoka

Lincoln halk szavú, anekdotázó kedvű, szikár férfi, akinek a politikai malomkövek között őrlődve még súlyos magánéleti problémákkal is szembe kell néznie. Felesége az a Mary Todd, akit első eljegyzésük után kibírhatatlan természete miatt egyszer már elhagyott. Majd egy szerelmi csalódás után visszatért hozzá, és feleségül vette annak ellenére, hogy „emlékeiben kevésbé testesen élt”. Négy fiuk született. Spielberg filmjében háromról esik szó: Robert (Joseph Gordon-Levitt), a legnagyobb  fiú Bostonban tanul, és szülei tiltása, féltése ellenére be akar állni katonának, mert gyávának érzi magát, ha nem. A középső, William három éve meghalt tifuszban, az elvesztése feletti fájdalom megbomlasztja édesanyja elméjét. Mary a férjét hibáztatja Will elvesztéséért, mert betegsége idején politikailag fontos fogadások tartották őket távol a haldokló gyerektől. A legkisebb, Tad még a katonai szolgálatra alkalmatlanok biztonságos életét éli. 

Spielberget oly régóta foglalkoztatja Lincoln személye, hogy már a Ryan közlegény megmentése c. filmjébe is beleszőtte az elnök híres Bixby-levelét, majd egy másikban, a Különvélemény címűben egy iskolásfiú idézi a még híresebb gettysburgi beszédét. Lincoln politikai karaktere, magánéleti megnyilvánulásai joggal keltették fel Spielberg érdeklődését, aki szokása szerint úgy heroizál, hogy nem titkolja el hőse gyengeségeit, vitatható döntéseit, botlásait, emberéletek ezreit követelő konokságát sem. Elvégre a hősök is emberből vannak, s annál nagyobb értékű a helytállásuk, minél több elbizonytalanító tényezőn kell úrrá lenniük. Könnyű úgy jól cselekedni, jól dönteni, ha egyértelmű, mi a jó. Lincolnnak azonban sok rossz és kevés jó között kellett értékalapú sorrendet felállítania, neki jutott az a mindenképpen hálátlan, de kikerülhetetlen feladat, hogy válasszon emberélet és egy ország egységének fontossága között. A történelem igazolta Abraham Lincoln tűzzel-vassal keresztülvitt politikáját, az Unió egységének megőrzése a szabadkőműves filantrópián túlmutató létkérdés volt. Lincoln ugyanis köztudottan szabadkőműves volt, erre a filmben számos utalás történik. Maszonista elvei (szabadság, egyenlőség, testvériség, az élethez és a szabadsághoz való mindenekfeletti jog elismerése) valamint a reálpolitikai érdekek ütközéséből győztesen kerül ki - a vitathatatlan társadalmi haladással, a nagyhatalmi pozíció megalapozásával, a gazdasági befolyás kiterjesztésével, a rabszolgaság eltörlésével, a kényszerű szolgaság teljes betiltásával, a humanista értékek érvényre juttatásával. Spielberg állásfoglalása: a legnagyobb politikus Amerika történetében.

Abraham Lincoln szerepét eredetileg Liam Neesonnak szánta a rendező, de Neeson végül visszaadta a szerepet, mondván: oly sokáig tartottak az előkészületek, hogy közben ő megöregedett. Így kapta a szerepet Daniel Day-Lewis, aki bár mindössze 5 évvel fiatalabb Neesonnál, valóban közelebb áll Lincoln korához, aki 1865-ben 56 éves volt. Érdekesség, hogy Martin Scorsese egy korábbi filmjében, a New York bandái-ban Daniel éppen Lincoln egyik politikai ellenfelét játszotta. 

lincoln.jpg 

Abe Lincoln – az igazi és Daniel Day-Lewis

Mary Toddot Sally Field alakítja, aki tíz évvel idősebb Daniel Day-Lewis-nál, és hússzal az 1863-as Mary-nél. Sally nagyon szerette volna eljátszani ezt a szerepet, szinte könyörgött Spielbergnek, hogy adjon neki egy esélyt. Bár Spielberg nem látta benne a karaktert (és ezt meg is mondta neki), hajlandó volt meghallgatni Sally-t. A próbafelvételre Daniel Írországból repült át Los Angeles-be, hogy partnerként asszisztáljon. Sally megkapta a szerepet, s így hálálkodott a casting után: „Ezért örökké szeretni fogom Danielt.” 

 mary.jpg 

Sally Field – az instabil Mary Todd szerepében

A Seward külügyminisztert alakító David Strathairn egy minisorozatban magát Lincolnt játszotta. Az az alkotás a Lincoln-Douglas vitáról szólt.

A forgatás alatt Spielberg mindenkit a szerepnevén vagy titulusa szerint szólított: Daniel Day-Lewis-t elnök úrnak, Sally Fieldet Mrs. Lincolnnak vagy Molly-nak nevezte.

A forgatókönyvet eredetileg John Logan és Paul Webb írták volna, ám Spielberg kivette a kezükből, és azt a Tony Kushnert kérte fel, akinek képességei már a München forgatása alatt lenyűgözték, s aki az Agyalok Amerikában c. drámájával már beírta nevét az Irodalom Nagykönyvébe. Kétségtelen, hogy a film minden mondata előre viszi a történetet, vagy feltár egy fontos kapcsolatot események és személyek között, dramaturgiailag tehát felettébb takarékos műről van szó, ám a film hossza még így is embert próbáló: 149 perc. Különösen a név szerinti végszavazás tűnik feleslegesen részletesnek, hiszen az eredményt amúgy mindannyian tudjuk a törikönyvekből. De lehet, hogy ez csak a szinkronrendező rémületéből fakadó utánérzet. Tény, hogy elmorzsoltam néhány nem túl emelkedett mondatot, amikor egyenként kezdték felszólítani mind a 180 képviselőt: honnan szerzek én ennyi 60 évest, még ha csak annyit mondanak is, hogy „Igennel szavazok!” vagy „A pokolba is, nem!”?

Mégis, riadalom ide vagy oda, íme hát, megvalósult egy álom. Steven Spielberg filmjének szinkronját rendeztem. 
Nagyon remélem, hogy a magyar változat méltó az eredeti műhöz, s ha néha eltérünk tőle, az inkább hozzáad az élvezeti értékhez, mintsem elvesz belőle.

A szinkron elkészítésekor a Vérző olajban már bizonyított Kőszegi Ákost kértem fel Daniel Day-Lewis magyar hangjaként. Külön örömömre szolgált, hogy Ákos végtelen művészi alázattal és alkotókedvvel fogott ebbe a munkába, a megszokott bombabiztos profizmus mellett okos értelmezéssel, lélekkel teli alakítással formálta meg a karaktert.

Kovács Nórával egy rendkívül szeszélyes-szenvedélyes, mélyérzésű, de pimaszul csapkodó, a fájdalmát pedig tomboló hisztériává fokozó Mary-t sikerült hangilag megalkotni. Nóra fiatalos hangja kiegyenlítette az eredeti színészek közötti korkülönbséget.

Nem lehetek elég hálás azoknak az általában főszerepekhez szokott művészeinknek, akik ezúttal apróbb szerepekben adták hangjukat a kulcsfontosságú figurákhoz. Blaskó Péternek, Kálloy Molnár Péternek, Széles Tamásnak, Koroknay Gézának, Csere Ágnesnek, Harsányi Gábornak, Kálid Artúrnak, Schnell Ádámnak, Makranczi Zalánnak és a többieknek…


A szereposztás és a magyar hangok:


Abraham Lincoln -
Daniel Day-Lewis - Kőszegi Ákos

Mary Todd - Sally Field - Kovács Nóra

Seward - David Strathairn - Rosta Sándor

Robert Lincoln - Joseph Gordon-Levitt - Szatory Dávid

W. N. Bilbo - James Spader - Schneider Zoltán

Preston Blair - Hal Holbrook - Szélyes Imre

Thaddeus Stevens - Tommy Lee Jones - Fodor Tamás

Robert Latham - John Hawkes - Karácsonyi Zoltán

Alexander Stephens - Jackie Earle Haley - Végh Péter

Edvin Stanton - Bruce McGill - Berzsenyi Zoltán

Richard Schell - Tim Blake Nelson - Schnell Ádám

John Hay - Joseph Cross - Takátsy Péter

Ulysses S. Grant - Jared Harris - Vass Gábor

Fernando Wood - Lee Pace - Széles Tamás

George Pendleton - Peter McRobbie - Blaskó Péter

Tad Lincoln - Gulliver McGrath - Boldog Gábor

Elizabeth Keckley - Gloria Reuben - Nádasi Veronika

John Nicolay - Jeremy Strong - Kálid Artúr

George Yeaman - Michael Stuhlbarg - Rába Roland

Alexander Coffroth - Boris McGiver - Beratin Gábor

James Ashley - David Costabile - Kálloy Molnár Péter 

Asa Litton - Stephen Spinella - Halmágyi Sándor

William Hutton - David Warshofsky - Pálfai Péter

Harold Green közl. - Colman Domingo - Bognár Tamás

Ira Clark tizedes - David Oyelowo - Makranczi Zalán

Katona - Lukas Haas - Varjú Kálmán

Katona 2. - Dane DeHaan - Molnár Levente

Mr. Jolly - Bill Camp - Bolla Róbert

Mrs. Jolly - Elizabeth Marvel - Molnár Zsuzsa

Mongomery Blair - Byron Jennings - Jakab Csaba

Elizabeth Blair - Julie White - Csere Ágnes

Usher - Dakin Matthews - Várday Zoltán

Wade - Wayne Duvall - Koroknay Géza

Colfax - Bill Raymond - Harsányi Gábor

Edward McPherson - Christopher Evan Welch - Haagen Imre

 

 

Magyar szöveg: Dani András

Hangmérnök és vágó: Kiss Pál

Gyártásvezető: Kincses Tamás

 

(Vonzódásom Spielberg művészete iránt messzebbre nyúlik 12 évnél. 1995-ben írtam egy forgatókönyvet, amiről végtelen elbizakodottságomban azt gondoltam, csakis Spielberg lenne méltó a rendezésére, sőt, ha elolvassa, éppoly lelkesen veti magát a megvalósításába, mint amilyen lelkesedéssel én kiutaztam Los Angelesbe atyai jóbarátom támogatásával, hónom alatt a könyvvel, hogy megmutassam neki. Ismeretlenül! Ravasznak hitt taktikához folyamodtam: az édesanyja vendéglőjében, a Milky Way-ben kezdtem a közeledést felé. Spielberg mamája zabálnivalóan édes volt. Farmerszoknyában, piros felsőben, kezében egy pohár vörösborral járkált az asztalok között, minden vendégénél megállt pár kedves szóra. A mi asztalunknál is. Így aztán eldadoghattam neki, mi járatban vagyunk. Azonnal lehervadt ajkáról a mosoly, és hosszú percekre eltűnt a konyhában. Majd visszatért, immár újra mosolyogva ((bár mintha már nem lett volna olyan őszinte az a mosoly)), és letette elém Spielberg telefonszámát. No, nem a személyes, otthoni számát, csak az irodait. Végül nem jutottam be hozzá, csak elküldtem neki a művemet, amit olvastalanul küldött vissza, mert a szakszervezeti törvény értelmében csak valamely művészeti ügynökség vagy az ottani írószövetség ajánlásával fogadhat be kéretlen forgatókönyveket. Máig őrzöm elutasító levelét, ami feleannyira sem ékesszóló, mint Lincoln Bixby-levele. Érthető, persze, nem tudja, mit veszített, így nem is fáj neki...)

.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Tűzgyűrű

(nikzsig, 2013.07.19 19:09)

Nagyon köszönöm a visszajelzést. Úgy látszik, szerencsém volt, a fosozó kritikákkal nem találkoztam. Igaz, nem is kerestem. :)

Tűzgyűrű magyar szinkron

(Thummerer Márk, 2013.07.16 23:54)

Tisztelt Nikodém Zsigmond,

A Tűzgyűrű szinkronjával kapcsolatban írok önnek. A szinkron egész jó volt. Galambos Péter a tökéletes magyar hang Idris Elbának. Ron Perlman magyar hangja a Pokolfajzat után(aminek ha jól tudom szintén Ön volt a szinkronrendezője) ismét Reviczky Gábor és miylen jól állt neki. Sok fórumon írták hogy Vass Gábor jobb lett volna, de szerintem nem. Nem értek egyet azokkal, akik szerint fos(előre is elnézést a szóért), hanem igényes munka. Az ismeretlen színészekn is jó magyar hangokat kaptak. Nagyon tetszett még Viczián Ottó szinkronja, de hát ő mikor nem zseniális. A Prometheus szinkronjában, amit szintén Ön rendezett, Michal Fassbender magyar hangja és úgy vélem eddig ő volt a leghitelesebb magyar hang Fassbendernek.

Üdvözlettel,
Thummerer Márk

kobretti88@gmail.com

(Thummerer Márk, 2013.07.02 20:16)

Tisztelt Nikodém Zsigmond,

Először is szeretném leszögezni, hogy imádom a magyar szinkront. Annak ellenére, hogy utóbbi években nagy veszteségek érték a szakmát még ma is készülnek igényes magyar szinkronok, amelyek közé sorolható a Lincoln és Az Acélember szinkronja is.

A Lincoln szinkronjából külön kiemelném Kovács Nóra teljesítményét,aki még javított is Sally Field játékán. Ez kifejezetten a veszekedős jelenetnél érzékelhető. Pozitív meglepetés volt Fodor Tamás Tommy Lee Jones magyar hangjaként, aki remekül hozta a karaktert. Ehhez a szerephez nagyon jó választás volt. Szatory Dávidot nem értem miért kritizálják annyira mert szerintem kivételes hangja van és ebben a filmben nagyon illett Joseph Gordon-Lewitt karakteréhez. Kőszegi Ákos(aki az egyik kedvenc szinkronhangom) nagyon jól hozta Lincolnt és igazolta, hogy miért ő az egyik legjobb magyar színész és szinkronhang, ha szabad így fogalmaznom. Végh Péter és Schneider Zoltán kitűnő választások voltak a rájuk bízott szerepeikhez. Ha megengedi megjegyezném, hogy Végh Péter talán jobban is illik Jackie Earle Hayley-hez mint Epres Attila.

Az Acélember szinkronjával is rendkívül megvoltam elégedve. Welker Gábor nagyon jó volt a címszerepre, bár az előzeteseket nézve Széles Tamás hangját képzeltem el hozzá, aki Zod hangja volt a filmben. Nem hittem volna hogy képes lesz hozni egy negatív szerepet, de remekül oldotta meg a feladatot. Külön öröm volt hallani Kovács Istvánt Kevin Costner magyar hangjaként, aki ehhez a figurához tökéletes volt. Méltó utódja Szakácsi Sándornak Costner magyar hangjaként. Russell Crowe csak Kőszegi Ákos hangjával hiteles magyarul, de igaz ez Laurence Fishburne-re akit Gáti Oszkár szinkronja nélkül el se tudok képzelni. Ruttkay Laura Amy Adams magyar hangjaként elbűvölő volt, míg Kovács Nóra ugyanolyan tökéletes volt Diane Lane-nek mint Sally Field-nek a Lincolnban.

Egyszóval szeretnék Önnek gratulálni a filmek szinkronjához, amelyek szerintem bátran odatehetők az eredeti változat mellé. További sok sikert kívánok Önnek a jövőben és izgatottan várom a Tűzgyűrű magyar szinkronját is.

Tisztelettel,
Thummerer Márk

Re: kobretti88@gmail.com

(nikzsig, 2013.07.04 10:57)

Kedves Márk!

Nagyon köszönöm pozitív sorait, mit tagadjam, rendkívül jólestek.:)
Örömmel veszem bármilyen tartalmú visszajelzését a szinkronról, akár kritikai megjegyzéseket is. A fenti hozzászólása megerősítést jelent számomra és megnyugtatólag hat, de bármilyen konstruktív beszélgetésben szívesen vagyok partner.
Üdvözlettel és köszönettel:
Nikodém Zsigmond

-

(nikzsig, 2013.05.25 21:30)

Kedves Miklós!
Mindenekelőtt köszönöm, hogy vette a fáradságot, és megfogalmazta a szinkronnal kapcsolatos ellenérzéseit.
Nehéz manapság a szinkronszerető közönség kedvére tenni, vannak, akik szentségtörésnek tartják az "összeforrt" párosok szétválasztását, mások sürgetik új hangok keresését, mondván, az idő nem egyformán folyt az eredeti színész és állandónak tekintett magyar hangja mellett (ld.: Leonardo DiCaprio)
Le kell szögeznem, hogy Önnek mint nézőnek minden körülmények között igaza van. De talán nem árt, ha tudja, hogy Rajhona Ádám már nem vállal szinkront. Nem azért, mert méltóságon alulinak találja, hanem ugyanazért, amiért Sinkó Lászlót sem tudjuk rávenni, térjen vissza a mikrofon elé. Sem pénzzel, sem könyörgéssel, sem a régi barátságra való hivatkozással. Ezek személyes döntések, amiket tiszteletben kell tartanunk, nem is tehetünk mást.
Tommy Lee Jones valóban megszólalhatott volna Reviczky Gábor hangján is, ebben is igaza van. Talán Ön is találkozott az interneten azokkal a véleményekkel, amelyek Reviczky Gábor fantáziatlan túlfoglalkoztatottságáért háborognak. De ez csak az egyik ok. A történelmi karakter is egészen más színezetet kapott volna általa. Ne feledjük, Stevens nem kiégett maffiavezér, nem cinikus nyomozó, hanem mélyen humanista politikus, akit politikai keménységében is az emberiesség vezet. Tehát hangjában melegségnek, intelligenciának, kérlelhetetlenségnek, harciasságnak és gyengédségnek egyaránt kellett lennie. Reviczky Gábor enyhén szplínes modora véleményem szerint nagyon elvitte volna a figurát. Elképzelte a vége ágyjelenetet Gábor hangjával? Biztos vagyok benne, hogy nem működött volna.
Gordon-Levitt olyan fiatalembert játszik ebben a filmben, aki forrófejűségében szembefordul apjával, ám Lincoln könnyedén leszereli, amitől a fiú sírva fakad. Remélem, belátja, hogy egy ilyen jellem olyan hangot kívánt, amely eléggé férfias, de még őrzi a kamaszkor érzékenységét. Ez az érzékenység sem Csőre Gáborban, sem Dolmány Attilában nincs meg, igen prózai okból: mind a ketten jelentősen idősebbek, mint Gordon-Levitt. Ennél a karakternél sajnos nem tekinthettem el a korkülönbségtől, mert azzal a konfliktus ábrázolását hamisítottam volna meg.
Végh Péter véleményem szerint kifogástalanul teljesítette a rá bízott feladatot, de megengedem, hogy Epres Attila legalább ilyen jó lett volna.
James Spader 52 éves lett, testessé vált, a hangja basszusba hajló. Szerepe szerint mindenre kész végrehajtó a korteshadjáratban, másik két társával együtt. Amikor hárman vannak sok jelenetben, alapszabály, hogy hangszínben is jól megkülönböztethető legyen a három karakter, hiszen a képen kívüli szövegeknél is pontosan tudnunk kell, ki beszél. Schneider Zoltán választásában tehát egyrészt az játszott közre, hogy a hangjában lévő nyersesség jól illett Spader élvhajhász és pénzéhes karakteréhez, másrészt jól hozta a basszus-bariton-tenor hármas basszus szekcióját.
Amúgy minden prekoncepcióval szemben azt kell mondanom, hogy de, igenis van idő a kísérletezésre. De amikor kísérletezünk, azt vetik a szemünkre, amikor nem, akkor azt. Ön kit javasolna Daniel Day-Lewis magyar hangjának? Örömmel folytatnék Önnel párbeszédet a szinkronnal szembeni elvárásairól.

Re: -

(berenyimiklos, 2013.05.26 21:05)

Kedves Zsigmond!
Első körben szeretném megköszönni a válaszát, nem számítottam rá, hogy foglalkozni fog a véleményemmel, arra pedig különösképpen nem, hogy esetleg még érdekli is.
A gyorsan összedobott kis irományom egyáltalán nem volt fáradság, szeretem a magyar szinkront, s kíváncsi voltam a Lincoln szinkronhangjaira, majd teljesen véletlenül rátaláltam az ön oldalára, s miután megnéztem a filmet, gondoltam leírom a véleményemet ezzel a kapcsolatban. De abszolút nem gondoltam volna, hogy ez bárkit is érdekelni fog.
Sajnos fogalmam sem volt Rajhona Ádám visszavonulásáról, fel sem merült bennem a dolog, nem is olvastam róla. Még emlékszem, hogy a közelmúltban az új James Bond filmben hallható volt egy mellékszerepben, így aztán végképp nem gondoltam volna, hogy már nincs elérhető állapotban. Ez egy nagyon sajnálatos dolog, pláne a jövőre nézve. Tommy Lee Jones-nak nyilvánvalóan számos filmje fog még elkészülni a jövőben, Rajhona visszavonulásával viszont nehéz helyzetbe kerülnek Önök, szinkronrendezők. Reviczky Gáborral kapcsolatban valamilyen szinten igaza lehet, mind a túlfoglalkoztatottsága, mind a modora miatt. Viszont előbbi semmilyen szinten nem lehet oka a mellőzésének. Ha egy karakter az ő hangját kívánja meg, akkor ő kell (most nem Stevens-ről beszélek, hanem úgy általánosságban), függetlenül attól, hogy néhány fórumozó miképp vélekedik erről. Nem mondom azt, hogy ide is feltétlen ő kellett volna, de Fodor Tamás sem volt jó. Tommy Lee Jones és Fodor Tamás nem kompatibilis. Anthony Hopkins esetében véleményem szerint ez egy nagyon jó páros (pedig ezt is többen támadják), és sajnálom is, hogy - tudomásom szerint - a Hitchcock-ban nem ő lesz a hangja.
Viszont ha már túlfoglalkoztatottságról beszélünk Reviczky kapcsán, ugyanezt megtehetnénk Kőszegi esetében is. Gyakorlatilag minden második filmben találkozni lehet a hangjával valamilyen módon. Persze megértem, hogy ő egy jolly joker, de az ő kiválasztása is arra enged következtetni, hogy Ön minél inkább próbált biztosra menni, idegenben jó az x alapon.
Gordon-Levitt-nél az a problémám, hogy én Szatory Dávid hangját jellegtelennek érzem. Egy Dolmányt vagy egy Csőrét bárki felismerhet, jellegzetes hangok, Szatory viszont tucathang. Nincs benne semmi különleges. Értem én az Ön érveit, s akár el is fogadhatom, de valljuk be őszintén, hogy azért ez nem volt egy erős páros. A karakter fiatalsága miatt valóban kellett egy fiatalos hang, de abban biztos vagyok, hogy a jövőben ez a páros nem túl gyakran fog összeállni.
Schneider Zoltán esetében semmiképpen nem tudom elfogadni az érveit. Nekem nagyon sok problémám van vele, úgy egyébként is, nemcsak ebben a filmben. Én őt, mint szinkronszínészt, nem igazán alkalmaznám komolyabb filmekben. Alkalmatlannak érzem. Sajnos mostanság Dwayne The Rock Johnson esetében is őt "élvezhetjük". (ezt nem véletlen írtam).
A kérdésére nagyon nehéz válaszolni. Ha hosszú évek során Önöknek, szinkronrendezőknek nem sikerült megtalálni Daniel Day-Lewis magyar hangját, akkor egy egyszerű, mezei film-és szinkron kedvelő ezt hogyan tehetné meg?

Re: -

(berenyimiklos, 2013.05.26 21:06)

Úgy hiszem, hogy Daniel Day-Lewis-nak már nem is lesz alap szinkronhangja, inkább az általa játszott karakterhez választanak majd magyar hangot. Ön Kőszegit választotta Lincoln-nak, mert őt érezte biztosnak. Tudta róla, hogy egy erős átlagra mindig képes, hiszen ő a jolly joker. Nincs is ezzel semmi baj. Az én listámon is előkelő helyen állt volna az ő neve. Bár úgy érzem, hogy Ákos hangja túlságosan fiatal volt Lincoln-nak. Bár Lincoln 56 éves volt, jóval töbnek nézett ki a koránál, így a magyar hangjának egy idősebb, bölcsebb, komolyabb hangot választottam volna. Lincoln valóban, alapvetően halk szavú ember volt Spielberg ábrázolásában, de ha kellett, akkor odacsapott az asztalra. Amikor ezt megtette, azzal tekintélyt vívott ki a pártjának vezetőivel szemben. Úgy érzem, hogy Kőszegi alkalmazásával Lincoln tekintélyét nem sikerült hitelesen ábrázolnia. Pontosan azért, mert a hangja nem elég tekintélyes hozzá. Az én választásom valószínűleg Kovács István lett volna, de ha ezt nekem kellett volna eldöntenem, akkor nyilvánvalóan rászántam volna az időt, s komolyan kielemeztem volna a helyzetet.
Egyébként még annyit jegyeznék meg, pontosabban kérdeznék Öntől, hogy Molnár Levente hangját ugye nemcsak egy, hanem két karakter esetében is felhasználta? Javítson ki, ha tévedek.

Re: Re: -

(nikzsig, 2013.05.26 23:25)

Kedves Miklós!
Sok igazság van abban, amit ír, de még több személyes érzés, és ezt nem negatívumként írom, hanem mint olyan tényt, ami alapvetően befolyásolja az ítéletét. Az enyémet is ilyen személyes érzelmek befolyásolják, bár a szereposztást a lehető legalaposabb karakterelemzéssel kezdem, ami megcsillogtatja az objektivitás lehetőségét. Aztán, persze, sok kényszerítő tényező hatására a magam által optimálisnak tartott párosításoktól is el kell térnem. És most pontosítanom is kell saját korábbi szavaimat, mert még e kis látogatottságú honlap nyilvánossága is bizonyos fokú eufemizmusra kényszerít. Nem kell végleg lemondanunk Rajhona Ádámról, pusztán a DVD-szinkronok esetében. Mozifilmeknél jelentősen több az idő, és lényegesen kevesebb az idegesítő tényező. A Lincoln azonban DVD-re készült, e ténynek minden szomorú következményével: kevés idő, kevés pénz, színészegyeztetési gondok. Ezt nem mentegetőzésképpen írom, hiszen szerintem ez egy jó szinkron, tehát nincs miért mentegetőzni. Pusztán annak sejtetésére, hogy ehelyütt nem beszélhetek meg Önnel mindent őszintén, és olyan esetekben is magamra kell vállalnom a döntés felelősségét, amikor valójában nem én döntök.
Kőszegi Ákosnál azonban éppenséggel nincs így. Ákost én jóval többre értékelem, mint Ön. Való igaz, hogy a napi mókuskerékben az ember hajlamos a biztonságos rutinszintet nem meghaladó teljesítményekre, és én is érzem, hogy ez Ákosnál sincs másként olykor. De még soha nem volt olyan, hogy lelketlenségen vagy fennhéjázáson kaptam volna. Ő valóban teljes művészi alázattal és odaadással szinkronizálta Lincolnt, hangi adottságai szerintem abszolút predesztinálták erre a szerepre. Abban igaza van, hogy ő afféle Jolly Joker, de hát Szakácsi Sándor is az volt, Dörner György is az, Selmeczi Roland, Rátóti Zoltán is az volt, és sokan mások is azok. Ebből le lehet vonni azt a következtetést is, hogy mindenre jók, és azt is, hogy semmire sem annyira jók, hogy ne lennének jók sok minden másra is. Én az előbbire szavazok, elismerve, hogy ehhez olyan személyiség kell, amely messzemenő alázattal adja fel magát, és bújik más személyiségbe. Ugyanennek az éremnek a másik oldala, ha valaki erre azt mondja: nem elég erős egyéniség. Ákos az a fajta színész, aki hihetetlen profizmussal az ürességet is el tudja adni (a vájtfülűek persze leleplezik a trükköt), ugyanakkor képes egészen egyedi tartalommal is megtölteni egy-egy figurát.
Ugyanezt gondolom Schneider Zoltánról is. Önnel ellentétben kiváló karakterszínésznek tartom, akinek egyik legnagyobb erénye, hogy semmiféle modorosság nincs a játékában. Talán ez teszi idegen testté a szinkronban, ahol - hallom én is - tobzódik a modorosság. Dwayne Johsonra talán valóban nem ő a legjobb választás, de semmiképpen nem ugrik le róla. Akik elfogadták a Fast Five párosításait (és úgy tudom, nagy közönségsiker volt, tehát elfogadták), azoknak nyilván megbotránkoztatóan felelőtlen húzás lett volna más szereposztásban folytatni a történetet. Ez tehát afféle örökség volt.
Szatory Dávid szintén Jolly Joker, az Ön megfogalmazásában jellegtelen, az enyémben: sokarcú. Rendkívül tehetséges, szuperérzékeny fiatalember, aki sokszor még keresi a saját hangját. Akárcsak Lincoln nagyobbik fia. :)
Tommy Lee Jones. Jövök Önnek egy Rajhona Ádámmal vagy Reviczky Gáborral.:)
Nagyon nagyra értékelem, hogy megosztotta velem az észrevételeit, az ilyesmi különöse hasznos, amikor az ember olyan felfokozott várakozással terhelt filmet szinkronizál, mint ami most áll előttem, a Pacific Rim. Tisztában vagyok vele, hogy itt a közönségigényt kell full extrásan kielégítenem. Szerintem indítok egy közönségszavazást. Kollektív szereposztás még úgysem volt a szinkron történetében.

Re: Re: Re: -

(berenyimiklos, 2013.05.27 14:12)

Kedves Zsigmond!
Szívesen írtam le az észrevételeimet, s nagyon örülök, hogy a véleményem érdekelte Önt.
Ha az előző hozzászólásom alapján arra következtetett, hogy nem tartom jó szinkronszínésznek Kőszegi Ákost, akkor ezt hadd cáfoljam meg. Nagyon kedvelem olyan híres színészek (Tom Hanks, Russell Crowe, Colin Firth, Samuel L. Jackson) filmjeit, akiknek magyar hangja Kőszegi Ákos. Sohasem csalódtam még benne, ő egy biztos pont. A Lincoln-nal kapcsolatban annyiban bíráltam az Ön döntését, hogy esetleg jobban megvizsgálhatta volna a helyzetet, ki elérhető, ki illene legjobban Lincoln magyar hangjának, nem pedig egyből biztosra menni. Kőszegi megoldotta a feladatot (mindig megoldja), de biztos vagyok benne, hogy lett volna jobb választás.
Schneider Zoltánról nem tud meggyőzni, sajnos sokszor érthetetlenül beszél, fülelnie kell a nézőnek, hogy mit is mond pontosan. Ezt pedig én nem szeretem, s úgy gondolom, hogy egy szinkronszínész esetében a legfontosabb, hogy tisztán, érthetően tudjon beszélni. Az ő hangjával szerintem senkiből sem válhatna szinkronszínész. A Fast Five párosításait pedig lehet, hogy elfogadta a közönség (nyilván a nézői vélemény számít leginkább az Ön vagy más szinkronrendezők munkájának megítélésében), s így nem kellett ezen változtatni a 6. részre, de már eleve nem Schneider Zoltánt kellett volna felkérnie az ötödik részben. Tőle csak jobb megoldás létezik.
A Pacific Rim-hez sok sikert kívánok, ez a film lehet a nyár legnagyobb durranása, Az acélember mellett. Nagyon sokan megnézik majd a filmet, nagyon sokan fognak véleményt mondani róla és a szinkronról egyaránt. Ön abból a szempontból is nehéz helyzetbe került, hogy a filmben nincs vezető színész, nincs sztár, így nincsenek összeforrt párosok sem. Feltételezem, hogy egy szinkronrendező számára talán egy ilyen filmet megcsinálni a legnehezebb. Ha a közönségszavazást komolyan gondolja, én abszolút vevő vagyok rá. Ha valóban létrehoz egy ilyet, s nem csak viccnek szánta a dolgot, akkor ezt ezen az oldalon teszi vagy valahol máshol?
Ha majd a szinkron létrejön, akkor én mindenképpen várnék Öntől egy hasonló cikket, mint amit itt a Lincoln-ról írt.
Egyébként nem, nem ismerem Molnár Leventét, sajnos egyetlen szinkronszínészt sem ismerek személyesen. Viszont a kétszeri szerepeltetése egy szinkronhangokat jól ismerő ember számára igencsak feltűnő volt. Az ő hangja nem egy átlagos hang, viszonylag könnyedén felismerhető.

Re: Re: Re: Re: -

(nikzsig, 2013.05.27 19:41)

A Fast Five-ért kivételesen nem engem illet a kritika. :) Azt nem én rendeztem, a 6-ban megörököltem a szereposztást. A forgalmazó kifejezett kérése volt, hogy ne változtassunk rajta.
Ha lesz Pacific Rim közönségszavazás, szerintem itt lesz. Számítok Önre.:)

Re: Re: Re: Re: Re: -

(berenyimiklos, 2013.05.28 13:21)

Valamiért azt gondoltam, hogy a Fast Five-ot is Ön rendezte, de nem tudom miért. Akkor elnézést kell kérnem, hiszen tényleg nem tehet a párosokról.
Amennyiben lesz közönségszavazás, én egészen biztosan itt leszek :-)

Re: Re: Re: Re: Re: Re: -

(nikzsig, 2013.06.24 22:30)

Sajnos, a forgalmazó ellenezte a közönségszavazást, mert nem áll arányban az oldal és a film várható látogatottsága, és ebben valószínűleg igaza is van. Én nagyon élveztem a filmet, remélem, ez ragályos lesz.:)

Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: -

(berenyimiklos, 2013.06.25 16:26)

Őszintén szólva ez egy logikus magyarázat, de azért szép Öntől, hogy megpróbálta. Egyébként meglepett, hogy - mint utóbb kiderült - Ön rendezte az Acélembert, s még csak említést sem tett róla ezen az oldalon, pedig én szívesen beszélgettem volna Önnel a párosításairól. (természetesen csak akkor, ha Ön is).

Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: -

(nikzsig, 2013.06.25 22:29)

De tetszett nekik az ötlet, valszeg a következő blockbusternél ők maguk szerveznek ilyet a saját, sokkal szélesebb táborukra alapozva.
Az Acélemberről: tudtam előre, hogy ezért a filmért szétszednek, darabokra cincálnak, felnégyelnek és kiszögelnek a vár négy fokára. Megtörtént. Kábé aki szembe jön velem, elmondja, mit hibáztam el, sokszor indulattól sem mentesen. Meghallgatom, bólogatok, nem magyarázkodom; ha nem ment át, akkor lehet az adóban, de lehet a fogadóban is a hiba. Sokszor eleve az az alapállás, hogy valami el lett qrva, keresik a hibát, és elfelejtik nézni a filmet. Higgye el, nagyon nyomasztó élmény.:) De ha újra kellene kezdenem, másodszor is ugyanígy osztanám ki a szerepeket. Ez a szinkron ugyanis nincs elqrva, bizonyos értelemben formabontó, ugyanakkor erősen klasszikus hagyományokra építő, patetikus és emberközeli. Ahogy egy modern eposzhoz illik. Ahogy Zack Snyder és Christopher Nolan szánta.
Ha szeretne erről szót váltani, szívesen beszélgetek róla, de csakis kulturált keretek között, érvek, és nem indulatok mentén. Ahogy eddig.:)

Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: -

(berenyimiklos, 2013.06.26 19:37)

Hmm…ez a saját tábor tulajdonképpen mit takar? Ide csak a kiváltságosok kerülhetnek be, vagy az átlagember is szavazhatna, ha oda kerülne a sor? (Csak azért kérdezem, mert én szívesen beleszólnák a párosokba egy szavazattal, ha jogomban áll).
Acélember: látom érzékenyen érintették Önt a kritikák. Igazság szerint meglepődtem a sorain, mert az a helyzet, hogy alapvetően Ön egy jó szinkront hozott össze. A lehető legjobb szinkronszínészeket hívta be a szereplőkhöz. Véleményem szerint egyetlen egy helyen hibázott, csak az a baj, hogy ez pont a legfontosabb szereplőt érintette. Feltételezem, hogy a szembejövők ezért „támadták” Önt leginkább.
Ezzel kapcsolatban lenne is egy kérdésem (nem tudom, hogy publikus-e, de szerintem nem olyat kérdezek, amiről ne beszélhetne): az utolsó szinkronos előzetes április 29-én jelent meg az interneten. Az abban szereplő magyar hangokon Ön már nem változtatott, meghagyta őket a filmre. A kérdésem az lenne, hogy ekkor már elkezdték szinkronizálni a filmet, s így értelemszerűen már nem változtathatott a szereposztáson, vagy később kezdték el a munkálatokat, s akkor Ön már tisztában volt a „nép haragjával” (feltéve, hogy figyelemmel követte a reakciókat), ami elsősorban nyilvánvalóan magával az Acélember magyar hangjával volt kapcsolatban?

Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: -

(berenyimiklos, 2013.06.27 15:36)

Köszönöm szépen, nagyon örülnék neki, ha megírná. Természetesen adok e-mail címet: berenyimiklos88@freemail.hu

Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: -

(nikzsig, 2013.06.26 22:17)

A Fb-on üzemeltet a forgalmazó egy mozis közösségi falat, több tízezer látogatóval. Mondta a nevét, ám sajnos, nem jegyeztem meg, de majd rákérdezek újra. Teljesen nyilvános filmes portál, nem kiváltságosoknak fenntartott klub.
Az Acélember történetét szívesen megírom Önnek privátin, ha ad egy e-mail címet.
Ehelyütt csak annyit, hogy én nem gondolom elhibázottnak Welker Gábor szerepeltetését Szupermanként. Tiszta, férfias, rokonszenves hang az övé. Zack Snyder és Cristopher Nolan felfogásában Clark nem eleve hős. Jólelkű, de bizonytalan fiatalember, aki inkább a szeretetteljes otthont választaná a világmegváltó küldetés helyett, ha választhatna. De nem választhat. Nem ő dönt a hőslét mellett, akarata ellenére kell vállalnia a mitologikus hős szerepét, ezért elkerülhetetlen a pátosz. Az elhívás csak patetikusan történhet meg, lelki kényszert kell jelentsen, nem pedig okságot vagy számításon alapuló karriert. Clark gyengéd, esendő, érzékeny, sérülékeny, zavarodott, szeretetéhes. Arra törekedtem, hogy a főszereplőm hangilag képes legyen eljutni ettől a tétovaságtól az acélos határozottságig, egyfajta omegás lágyságból és alávetettségből felépüljön az alfahím, a vezető szerepe. Ha a film elejétől acélos lenne, értelmetlen lenne az az őrjöngésbe hajló fájdalom, amit Zod megölésekor érez és kifejezésre is juttat. Clark a film végefőcíme után válik azzá a Szupermanné, akit a képregények, a korábbi filmek és saját képzeletünk alapján őrzünk. Az én fülemnek Welker Gábor több mint tökéletesen hozta a figurát.

Re: Re: -

(nikzsig, 2013.05.26 23:42)

Ja, hogy a kérdésére is válaszoljak: nem emlékszem pontosan, de mintha valóban úgy lett volna, hogy a Levente volt egy kiskatona az elején, és egy rádiós valahol 40 perccel később. Ez feltűnő volt, vagy csak ismeri a Leventét?

berenyimiklos88@freemail.hu

(Mr Eko, 2013.05.25 16:03)

Őszintén szólva alapvető hibák vanak ebben a szinkronban. Az, hogy Daniel Day-Lewis-nak tulajdonképpen nincs magyar hangja, s a jolly joker lett felkérve, nem gond. Gondolom nincs idő kísérletezni manapság. Kovács Nóra nagyon jó választás, a problémák innentől kezdődnek. Rosta Sándorral nyilván nem lehet mellényúlni, de Gordon-Levitt magyar hangjának Dolmány vagy Csőre kellett volna. A Spader-Schneider páros egy vicc, ezt nem is nagyon tudom hova tenni. Tommy Lee Jones magyar hangja Rajhona Ádám, esetleg Reviczky Gábor. Ezt mindenki tudja. Talán ez a legnagyobb hiba az egészben. Rajhona ahogyan átadja Tommy Lee Jones játékát minden egyes alkalommal, amikor szinkronizálhatja, az a magyar szinkron egyik legnagyobb párosát eredményezi. Nem is értem hogyan jöhetett a képbe más. Jackie Earle Haley - Epres Attila. Ez is egy alap felállás.

Úgy gondolom, hogy a magyar változat nem méltó az eredeti műhöz, de ez nem is lehet másképp olyan filmek esetében, amikor felelőtlen módon jól bevált, megszokott hangokat cserél le a szinkronrendező vagy éppen nem a megfelelő orgánummal rendelkező szinkronszínészt kéri fel egy karakter magyar hangjának.

Re: berenyimiklos88@freemail.hu

(nikzsig, 2013.05.25 21:10)

Kedves Miklós!
Mindenekelőtt köszönöm, hogy vette a fáradságot, és megfogalmazta a szinkronnal kapcsolatos ellenérzéseit.
Nehéz manapság a szinkronszerető közönség kedvére tenni, vannak, akik szentségtörésnek tartják az "összeforrt" párosok szétválasztását, mások sürgetik új hangok keresését, mondván, az idő nem egyformán folyt az eredeti színész és állandónak tekintett magyar hangja mellett (ld.: Leonardo DiCaprio)
Le kell szögeznem, hogy Önnek mint nézőnek minden körülmények között igaza van. De talán nem árt, ha tudja, hogy Rajhona Ádám már nem vállal szinkront. Nem azért, mert méltóságon alulinak találja, hanem ugyanazért, amiért Sinkó Lászlót sem tudjuk rávenni, térjen vissza a mikrofon elé. Sem pénzzel, sem könyörgéssel, sem a régi barátságra való hivatkozással. Ezek személyes döntések, amiket tiszteletben kell tartanunk, nem is tehetünk mást.
Tommy Lee Jones valóban megszólalhatott volna Reviczky Gábor hangján is, ebben is igaza van. Talán Ön is találkozott az interneten azokkal a véleményekkel, amelyek Reviczky Gábor fantáziatlan túlfoglalkoztatottságáért háborognak. De ez csak az egyik ok. A történelmi karakter is egészen más színezetet kapott volna általa. Ne feldjük, Stevens nem maffiavezér, nem cinikus nyomozó, hanem mélyen humanista politikus, akit politikai keménységében is az emberiesség vezet. Tehát hangjában melegség, intelligencia, kérlelhetetlenség, harciasság és gyengédség egyránt kellett lennie. Reviczky Gábor enyhén szplínes modora véleményem szerint nagyon elvitte volna a figurát. Elképzelte a vége ágyjelenetet Gábor hangjával? Biztos vagyok benne, hogy nem működött volna.
Gordon-Levitt olyan fiatalembert játszik ebben a filmben, aki forrófejűségében szembefordul apjával, ám Lincoln könnyedén leszereli, amitől a fiú sírva fakad. Remélem, belátja, hogy egy ilyen jellem olyan hangot kívánt, amely eléggé férfias, de még őrzi a kamaszkor érzékenységét. Ez az érzékenység sem Csőre Gáborban, sem Dolmány Attilában nincs meg, igen prózai okból: mind a ketten jelentősen idősebbek, mint Gordon-Levitt. Ennél a karakternél sajnos nem tekinthettem el a korkülönbségtől, mert azzal a konfliktus ábrázolását hamisítottam volna meg.
Végh Péter véleményem szerint kifogástalanul teljesítette a rá bízott feladatot, de megengedem, hogy Epres Attila legalább ilyen jó lett volna.
James Spader 52 éves lett, testessé vált, a hangja basszusba hajló. Szerepe szerint mindenre kész végrehajtó a korteshadjáratban, másik két társával együtt. Amikor hárman vannak sok jelenetben, alapszabály, hogy hangszínben is jól megkülönböztethető legyen a három karakter, hiszen a képen kívüli szövegeknél is pontosan tudnunk kell, ki beszél. Schneider Zoltán választásában tehát egyrészt az játszott közre, hogy a hangjában lévő nyersesség jól illett Spader élvhajhász és pénzéhes karakteréhez, másrészt jól hozta a basszus-bariton-tenor hármas basszus szekcióját.
Amúgy minden prekoncepcióval szemben azt kell mondanom, hogy de, igenis van idő a kísérletezésre. De amikor kísérletezünk, azt vetik a szemünkre, amikor nem, akkor azt. Ön kit javasolna Daniel Day-Lewis magyar hangjának? Örömmel folytatnék Önnel párbeszédet a szinkronnal szembeni elvárásairól.