Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Isten fia, a transzcendens – 1. rész: Transzcendens

2014.04.26

 

tansc2..jpg

Egy hindu bölcs azt írta, hogy az ember élete akkor kezdődik, amikor feltámad benne az érdeklődés. Nyilván nem a gyermeki, végeláthatatlan „miért”-ekre gondolt, amikor a ravasz kis bestiák célja nem a tudás megszerzése, hanem az anya jelenlétének és feléjük irányuló figyelmének mindenáron történő meghosszabbítása, de az ebből a szempontból rendkívüli fontossággal bíró öntudatra ébredés még a gyerekkor tartományába esik. Az integrál pszichológia álláspontja szerint a mi kultúránkban ez olyan 12 éves kor tájékán következik be, az ún. racionális elme tudati szintjén. E tudatérettségi szint jellegzetessége, hogy az egyén képes a tárgyaktól elvonatkoztatott lineáris logikai műveletek elvégzésére, így a gondolatairól is képes gondolkodni. Elméjében a korábbi ego- majd etnocentrikus világképet felváltja a globális világkép, s immár felteszi azokat a kérdéseket, amelyek létezésünk alapkérdéseinek számítanak: ki vagyok én; hogyan lettem azzá, ami vagyok, milyen a viszonyom a többi élőlénnyel; milyen a viszonyom a Kozmosszal; mitől keletkeznek bennem érzések és gondolatok; mennyire illuzórikusak és mennyire egyéniek ezek az érzések és gondolatok; mi a szeretet, mi a szerelem és hol keletkeznek; a gondolatok áramlásának van-e egyéb útja, mint a közlés; van-e szabad akaratom, s ha van, meddig terjed; hol az élet határa és hol az Univerzum határa; visszafordítható-e az idő; honnan és ki által születek; miért halok meg; van-e élet a halál után; van-e lélek, s ha van, honnan származik és hol lakozik; mi a viszonya a tudatnak a lélekkel, és mi a viszonya az anyaggal; mi az élet értelme? És végül: ki keletkezteti a létezést? (Általában e kérdések megválaszolása felemészti az ember egész életét, ezért kevesen jutnak el a következő, a 6., kentaur tudati szintre, és még kevesebben az okkult pszichikus szintre vagy még annál is feljebb, a végső, 10. szintre, amikor minden objektum megszűnik, és az addig duális világ feldarabolatlan egyként nyilvánul meg.)

A tudomány, a vallások és a spirituális rendszerek ugyanezekre a kérdésekre keresik a választ, a maguk kutatási módszereinek függvényében természetesen eltérő magyarázatokat találva. Aki az anyagot kutatja, annak az anyag fog felelni, aki a szellemet, annak a szellem. Már persze a dualitás korlátai között. Van azonban egy pont, ahol mind az anyagelvű tudomány, mind az érzékelésen túli észlelés gondolkodói megtorpannak. Egy pont, ahol matematikai egyenleteink, elfogadott fizikai törvényeink - mint hódító fegyverek - csődöt mondanak. Egy pont, ami olyan, mint a 0-val való osztás: nem definiálható. Egy pont, amelyet képtelenek vagyunk leírni, modellezni, viselkedését megjósolni, sőt, még érvényességi körébe is képtelenek vagyunk belépni. Kísérleteink, vizsgálódásaink visszapattannak róla, akár egy gumilabda a falról, és bár a közvetlen környezetéig mindent képesek vagyunk bináris kódokkal vagy érvekkel körülbástyázott elméletekkel leírni, magát a pontot nem tudjuk megragadni. Csak táncolunk körülötte, abban bízva, hogy egyszer mégiscsak találunk valami rést, amibe beleékelhetjük egyenleteinket, logikánkat. A tudomány ezt a pontot (ami persze nem matematikai értelemben vett pont, nem egy 0 dimenziójú objektum, bár lehet az is - de lehet akár egy külön világ is) szingularitásnak nevezi, a metafizikusok transzcendensnek. Ez a pont minden létező létének oka; keletkeztetője és célja, világunk eredője és a technológiánk csúcsa feletti csúcs. Raymond Kurzweil, a mesterséges intelligencia jövőbeni térnyerésével foglalkozó kutató szóhasználatában a szingularitás egy evolúciós határkő, amelyen túl meghaladhatjuk biológiai testünk és agyunk korlátait. Uralkodni fogunk a sorsunk felett, legyőzhetjük a halandóságot, megérthetjük az emberi gondolkodást, és kiterjeszthetjük hatáskörét. A szingularitással intelligenciánk billiószor billiószor erősebb lesz, mint a szingularitáson innen. 2005-ös, A szingularitás küszöbén c. könyvében ennek az évtizednek a végére (2020) jósolja az ember agytevékenységének visszafejtését, azaz dekódolását. Ez számos agyterület működösét illetően már meg is történt, tehát technikailag semmi akadály nincs az elme információinak számítógépes kiolvasása előtt.

Wally Pfister első, rendezőként jegyzett filmje, a Transzcendens arra vállalkozik, hogy ebben a végtelenül bonyolult, szövevényes, interdiszciplináris témakörben meglódítsa a fantáziánkat, és arra kíván rávenni, hogy próbáljuk meg rendszerbe foglalni mindazt, amit ezekről a kérdésekről tudunk, gondolunk. (Mi, nem a film alkotói! Ha nem tudunk vagy nem gondolunk semmit, nyilván unatkozni fogunk.) Főhőse, Will Caster (Johnny Depp) a mesterséges intelligencia megalkotásának elismert, mi több, híres kutatója. Briliáns elme, de infantilis jellem; szüksége van egy fegyelmező anyafigurára ahhoz, hogy kötelességeit jólnevelten teljesítse. Ezt a rendfenntartó szerepet a felesége és szerelme, Evelyn (Rebecca Hall) tölti be, aki nem oly szertelen, mint Will, viszont szintén zseniális kutató. Van azonban egy lényeges különbség a két tudós között: Evelyn használni akarja a már elért eredményeket, gyógyítani szeretne, levegőt és folyóvizet tisztítani, míg Will inkább kiterjesztené a tudást, amíg tisztába nem jön a világ működésével. Evelyn megváltoztatni akarja a világot, Will megismerni. Közös barátjuk és kutatótársuk, Max (Paul Bettany), aki mellesleg reménytelenül szerelmes Evelynbe, valahol félúton van kettejük között. Ő nem akar megérkezni, számára az út a fontosabb. Érti a mesterséges intelligencia felhasználásának lehetséges területeit, de egyúttal el is bizonytalanodik, nem érzi magát feljogosítottnak arra, hogy ilyen hatalmas változást hozó technológiai vívmányt rászabadítson az emberiségre. Magatartása ingadozik a férfias entellektüel és az elanyátlanodott, talajvesztett, rémült tekintetű stréber között. Mint aki felfedezte az atombombát, és rájött, hogy e vitathatatlanul korszakalkotó találmány elviselhetetlenül súlyos erkölcsi felelősséggel is jár. Az ő bizonytalansága később fontos elemmé válik a konfliktus kibontakozásában.

trans1..jpgstohl.jpg

                               Johnny Depp                                                           Stohl András

  rebecca.jpgpalfi-kata.jpg

                                   Rebecca Hall                                                        Pálfi Kata

 paul.jpgszeles-t.jpg

                                    Paul Bettany                                                       Széles Tamás

Will egy tudományos szimpóziumon beszámol a mesterséges intelligencia létrehozásával kapcsolatos kutatásainak eredményeiről, ami a Mátrix után, és főleg a párhuzamosan zajló terrorcselekmény láttán akciódús folytatást ígér. Jack Paglen forgatókönyve azonban itt megtorpan, nem ebben az irányban megy tovább. Bár a disztópikus jövőkép stimmel, a nyomorúságos, vigasztalan városi környezet ezúttal nem a mesterséges intelligencia műve, hanem az emberé, aki csak így képes elpusztítani a föléje növő gépet, az őt meghaladó entitást. A „meghaladás” a film legfontosabb, legjelentőségteljesebb szava (nem csoda: a transzendens meghaladót jelent, túlnövő és felfoghatatlan értelemben is). A Transzcendens alapgondolata ugyanis az irányított evolúció, amelynek során egyes rendszerek egymásra épülnek, és meghaladják korábbi állapotukat. Az evolúció alaptörvénye: megőrizve meghaladni. Eszerint egy új gondolat érvényessége nem feltétlenül cáfolata a korábbinak, meglehet, hogy a gondolatok - mint wilberi holonok - a holarchiában egymásra épülve a gondolatiság, a tudatosság új szintjét teszik lehetővé. De csakis együtt, nem egymással versenyezve, egymást kiszorítva. A Wachowski testvérek elültettek egy gondolatot, ideje a tudatosság más szintjén továbbgondolni. Ha a mesterséges intelligencia be tud hatolni az ember agyába és uralma alatt tudja tartani az elméjét, ennek a folyamatnak fordítva is végbe kell tudni mennie; az ember tudatát is fel lehet tölteni az MI-be, öntudattal és lélekkel (?) lehet „megfertőzni”. Ilyenformán, mivel a Mátrix immár szerves része a mesterséges intelligencia üdvtörténetének és az ember kálváriájának, a Transzcendens nem konkurálni kíván vele vagy felülmúlni, hanem evolúciós értelemben meghaladni az őt alkotó holarchia alsóbb strukturális elemeit, egyfajta integrált szemléletet kikényszerítve, amelyben a kreacionizmus és az evolúció szépen megfér egymás mellett. Töltsük fel hát a teremtő emberi szellemet az emberi test korlátain messze túlmutató anyagi térbe, a kvantumszámítógépbe, és rajta keresztül egy végtelen tapasztalással kecsegtető virtuális térbe, az internetre! Máris szembesülünk egy rém fontos kérdéssel. A tudat vajon azonos a személyiséggel, vagy átvéve a Bhagavad Gíta terminológiáját, az egyéni lélekkel? Az anyagelvű tudomány nem talált bizonyítékot a lélek létezésére, nem látható, nem mérhető, nem kimutatható, ezért aztán - mint nem létezőt - nem is vizsgálja. A tudatot pedig a neuronok és a szinapszisok szigorú vegyi folyamatok által kiváltott és szabályozott együttműködéseként írja le.  A lélektan tudósai önmagában létező egészként tekintenek az emberi lélekre, amelynek a szintén önmagában egészként létező egyéni tudat az egyik szimptómája. Ez már majdnem azonosság, de mégsem az. Filozófiai szempontból Leibnitz, Spinoza és Kant megállapításai között ingadozunk, hol elfogadva a lelket szubsztanciaként, hol azt gyanítva, hogy a tudat egységéből csupán következtetünk az amúgy megismerhetetlen lélek egységére. A védikus szent iratok különbséget tesznek a Felsőlélek és a belőle származó, parányi egyéni lélek között. Mindkettő öröktől és örökké létező, de az egyéni lélek sosem egyesül a Felsőlélekkel, mindig megtartja egyéniségét, s e lélek szétoszlását érzékeljük tudatként. Az egyéni lélek ugyanúgy mindent tud, mint a Felsőlélek, minőségileg azonos vele, de testre, anyagra van szüksége a megnyilvánuláshoz, és a test, az anyag végessége (például az agy kapacitása vagy a sejtpusztulás) beszorítja a tudatot a feledés és a mulandóság korlátai közé. A Rudolf Steiner alapította antropozófia külön lényként tekint a lélekre, amely összeköti a Szellemet a testtel. A keresztény vallás (ab ovo gemino) az embert - az ún. trichotomizmusban - három összedolgozó, de szubsztanciális elem elegyeként fogta fel: a szellem, a lélek és a test szubsztanciájaként. Ez az elképzelés egy gondolatilag alig átfogható rendszert eredményezett, ami az egyházon belül is számtalan vita forrásává vált. Ezért aztán 1311-ben a Wienne-i zsinat a dogma egyszerűsítése mellett döntött, és a dichotomizmus rendszerében már csak két alkotóelemet határozott meg az ember definiálásakor: a testet és a lelket, hozzátéve, hogy a léleknek vannak szellemi tulajdonságai. Ettől kezdve az eredeti Szent Szellem kifejezést mindenhol Szentlélek fordításban használták.

Mint látható, nem is olyan egyszerű megválaszolni az első kérdést, ami a Transzcendensben felvetődik, pedig nagyon fontos lenne eldöntenünk, hogy a jóság és gonoszság közötti motivációs skálán milyen minőséget képvisel a gépbe töltött elme. Ne feledjük, hogy nem Will agyát töltik fel a számítógépbe, majd az internetre (ahogy azt sokan tévesen propagálják), hanem a tudatát. Will így megszabadul az anyagi világ korlátaitól, tudata kiterjedésének többé nem szab határt a teste, ugyanakkor nyilvánvalóan megszabadul a gonoszság melegágyául szolgáló szerzési vágyaktól is. Mi értelme lenne vagyont felhalmoznia, ha testetlenül nem élvezheti a javakat? (Az anyaggal való kapcsolata azonban a továbbiakban sem szűnik meg, aminthogy az érzékszervek közvetítette valóság az ő létezésének is színtere marad. De erről majd később.) Tehát akár egyenlőséget teszünk a tudat és az eredendően jó (és jóságában változatlan) lélek között, akár nem, Will tudatát alantas szándékoktól (kapzsiságtól, számítástól, önző szerzéstől) mentesnek, tisztának, vagyis jónak kell tartanunk. Erre a következtetésre a film rácáfol egészen a végső fordulatig, amikor nyugtázhatjuk, hogy aminek úgy kell lennie, ahogy gondoljuk, az úgy is van: Will jó.  Mégis el akarják pusztítani. Vajon kik? A gonoszok? Nem. A jók.

kate.jpgsallai-nora.jpg

                                   Kate Mara                                                      Sallai Nóra

 cillian.jpgvarga-gabor.jpg

                                 Cillian Murphy                                                    Varga Gábor

A Transzcendens konfliktuskezelése egészen sajátos, az én szememben lenyűgözően eredeti. Jack Paglen karakterei relativisztikusak, minőségüket az határozza meg, hogy egymáshoz képest mit képviselnek, mozgásuk pedig az energiakoncentráció, azaz a fúzió irányában történik, összeütközésük tehát szintén relativisztikus lesz, vagyis ellenőrizhetetlen energiákat szabadít fel. Abszolút értelemben véve ugyanis minden szereplőnket a jóság és a hasznosság vágya hatja át. A TEFE (Technológia-ellenes Forradalmi Egység) emberei és vezetője, Bree (Kate Mara) a viszonyrendszerben terroristák, mert szembeszállnak a mesterséges intelligenciával. Elpusztítják azt, amiről azt gondolják, hogy el fogja pusztítani az emberiséget. Ha a Mátrix cselekményét felidézzük, ugyanezen csoport tagjai egy kicsivel később már hős szabadságharcosok lennének, akik élnek a jogos önvédelem olykor jogtalan eszközeivel is. Ők is értelmiségiek; matematikusok, informatikusok, kutatók, akik szintén az MI létrehozásán dolgoztak, de eredményeik arról győzték meg őket, hogy többet ártanának az emberiségnek, mint amennyit használnának. Szelídségük akkor csap át robbantgató agresszióba, amikor megtörténik az első élőlény agyának önkényes kiaknázása, s információinak, de főleg öntudatának és érzelmeinek feltöltése az MI-be. Mondhatnánk mentségükül, hogy ők csak elébe mennek a Mátrix disztópikus jövőképének, tehát abszolút értelemben véve jók. Buchanan ügynök (Cillian Murphy) ugyanezt teszi, csak mögötte ott áll az állam, teljes fegyverzetével és jogszolgáltatássá silányult igazságügyi rendszerével. Őt nem annyira az ember lehetséges jövőbeli kiszorítása izgatja, inkább Will jelenlegi hatalmi potenciálja nyugtalanítja. Willnek ugyanis hatalmában áll egészséget és halhatatlanságot adni az embereknek. Will a csúcstechnológia segítségével (nanobotok beépítése révén elért sejtregeneráció, szintetikus őssejtek beültetése) csodákat tesz, mint Jézus, és persze számos követőre talál, mint Jézus. Buchanan ügynökben a követők nagy száma egy hadsereg fenyegető képzetét kelti, méghozzá az állami erőszakszervezet hatalma alól kivont magánhadseregét. Akárcsak Kajafás és a farizeusok szemében Jézus, Buchanan ügynök szemében Will a Törvény ellen dolgozik. Willt eközben ártatlan elégedettséggel tölti el, hogy meggyógyítja, feljavítja az embereket, és összekapcsolja őket. S bár továbbra is önállóak, már képesek együttműködni (megsokszorozódik például az erejük – egységben az erő) egy kollektív tudat részeként. Na, itt álljunk meg egy pillanatra! Mi is ez a kollektív tudat?

A kollektív tudat az az erő, ami egy csoport vagy fajta egyedeinek megnyilvánulásait, ismereteit, viselkedését szinkronizálja. Hívják morfogenetikus mezőnek is Rupert Sheldrake biológus nyomán, aki a 70-es években felfigyelt egy különös jelenségre (sok más különös jelenség mellett). Jáva szigetén elkülönítettek egy csapat majmot, akiknek megtanították meghámozni a banánt. Az új tudásból egyértelmű előny származott, ezért a majmok az ember távollétében is elvégezték a gyümölcs héjtalanítását. A kutatók egyszer csak arra figyeltek fel, hogy a szigettel semmilyen összeköttetésben nem álló, a kontinensen élő majmok is elkezdték meghámozni a banánt. Sheldrake szerint ez a morfikus mezők léte miatt történhetett meg, amik az élőlények és absztrakt létezők univerzális adatbázisának tekinthetők, míg szűkebb rétegük, a morfogenetikus mezők (morph = forma, genezis = teremtés) csak az élő szervezetekre vonatkoznak, és a természet emlékezetét közvetítik. A kollektív tudat ilyenformán hatással van a DNS-re, amit információtárolási egységként és kommunikációs csatornaként használ. Olyan, mint az internet. A DNS tehát tanulékony, és minden változás a morfogenetikus mezőből nyert „tananyag” révén jön létre. Ez a magyarázata annak - mondja Sheldrake -, hogy a tökéletesen azonos génállománnyal rendelkező sejtekből valami rejtélyes módon mégis eltérő szervek jönnek létre. A titokzatos kapcsolat alapja az ún. morfogenetikus rezonancia, ami a gravitációs és elektromágneses mezőhöz hasonlóan mindenütt jelenlévő erőhatás vagy energia. A kvantumfizika is hasonló következtetésre jutott, amikor felfedezte a kvantumösszefonódás jelenségét, vagyis hogy a részecskepárok között időtől és tértől független szubtilis kapcsolat áll fenn, mintha az egyik részecske mindig tudomást szerezne arról, milyen változás történt a másikkal, méghozzá a változás megtörténtével egyidőben. De ez az elvi alapja Hellinger családállítási terápiájának is. Amikor tehát Will összefűzi követői tudatát, mint egy láncot, valójában az ember DNS állományára hat oly módon, hogy a változások az egészség, halhatatlanság, jóság és szeretet jegyében következzenek be. Amit sok ember tud, azt az egész emberiség is tudni fogja, mert az evolúciós előnyre optimalizált kollektív tudat szinkronizált. :)

Will csodatételei a teremtés képességével is fenyegetnek, és lám, ez is megtörténik. Minthogy tökéletesen tisztában van a morfogenetikus és az elektromágneses mezők természetével, valamint a szükséges energia is rendelkezésére áll, a megfelelő rezgési frekvencia előállításával bármit fel- vagy újjá tud építeni. Ez elég idiótán hangzik, egyelőre nem tudjuk elképzelni, hogyan is lehetséges ez. Brian Greene amerikai elméleti fizikus egyszer a következő példabeszédet mondta: Ha nekitámaszkodunk egy falnak, annak a valószínűsége, hogy a kezünk áthatol a falon, nagyon csekély, bár nem nulla. A kezünk és a fal rezgési frekvenciája azonos tartományba esik, a barionikus matéria frekvenciatartományába, ezért a kezünk áthatolhatatlan anyagként érzékeli a falat. Ám ugyanez a fal egy rádióhullámnak semmiféle akadályt nem jelent, nehézség nélkül keresztülmegy rajta, ugyanakkor egy másik, azonos rádióhullámot anyagként érzékel, és összeütközve vele áthatolhatatlannak találja. Mindezek tükrében már csak az a kérdés, hogy mi a világ legelemibb alapegysége, s ha megtaláltuk, meg tudjuk-e változtatni a frekvenciáját. Mai ismereteink szerint nincs olyan egységnyi anyagi részecske, ami ne lenne tovább darabolható, vagyis a barionikus anyag is hullámhosszal és frekvenciával bíró, tiszta energiából épül fel. Will tehát a módosító energia birtokában akár önmagát is újrateremtheti.

Meg is teszi. Méghozzá a legpuritánabb módon. Wally Pfister nem CGI-ozta agyon a Transzcendenst, a filmtrükkök többsége annyira egyszerű, hogy már-már a filmgyártás őskorát idézi. Az Eredet, A Sötét lovag, a Batman és a Tökéletes trükk  operatőrétől ez nyilvánvalóan tudatos döntés, hiszen éppen az érzékszervek készen kapott, illuzórikus világát akarta a munkás gondolatiság síkjára téríteni. A látvány azonban burjánzó CGI nélkül is gazdag, ügyes kompozícióival a rendező többrétegű jelentéstartalommal ruházta fel a képsorokat. Tény, hogy figyelni kell.

A többi buta, ellentmondásos romantika. Szerelem, önfeladás. Ami a kollektív tudatba beépülve mégiscsak kecsegtet némi pozitív változással.

A film természetesen nem hibátlan. A forgatókönyv számos helyen épít olyan történésre, amelynek egyetlen indoka a cselekmény szempontjából kívánatos következménye. Ezek iskolás hibák, csakúgy, mint az internet lekapcsolására vonatkozó elképzelés, amit ugyan helyileg megoldanak az amerikai áramszolgáltatás megszüntetésével, de az emberiség ezzel még nem mentesül a problémával való szembenézés alól. Logikailag tehát nem letisztult a történet, ami hiba, de nem bűn, cserébe azonban nem kínál előre tasakolt válaszokat, ami túlbecsülhetetlen erény.

 

Magyar hangok:

Will – Johnny Depp – Stohl András

Evelyn – Rebecca Hall – Pálfi Kata

Max – Paul Bettany – Széles Tamás

Joseph – Morgan Freeman – Papp János

Buchanan – Cillian Murphy – Varga Gábor

Bree – Kate Mara – Sallai Nóra

További magyar hangok:

Karácsonyi Zoltán, Kisfalusi Lehel, Megyeri János, Balogh Cecilia, Fazekas István, Czvetkó Sándor, Rosta Sándor, Magyar Bálint, Presits Tamás, Sörös Miklós

Magyar szöveg: Hágen Péter

Hangmérnök: Tóth Péter Ákos

Vágó: Kajdácsi Brigitta

Gyártásvezető: Kéner Ágnes

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

...

(Molnár János, 2014.08.07 13:43)

Ide írom, mert eltűnt a bejegyzés: a teljesen átlagos Herkulesen szintet emelt a szinkron, nagy öröm volt hallani kiváló színészeinket, Mihályi Győző, Széles Tamás és László Zsolt is megtette a magáét. És valóban: ehhez a Herkules túl nyers és zord lett volna Schneider Zoltán, jó választás volt Galambos Péter

..

(mmm, 2014.05.31 17:09)

Szerintem ez a szinkron jó lett bár én Cillian Murphynél jobban örültem volna a Welker Gábornak de a Varga Gábor sem volt rossz. És nagyon örültem a Papp Jánosnak :D remélem máskor is rá fogja osztani Morgan Freemant

Re: ..

(nikzsig, 2014.06.01 17:07)

Köszönöm, szerettem a filmet. Még ha eszembe jutott volna is Welker Gábor Cillian Murphy-re, ő akkor még bőven Indiában volt.