Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magyar Virtus Párt

2011.08.07

 

Azt mondják, a politikai elit olyan, amilyen az ország. Rafkós, kiskapukat kereső, Fehérlóért földet csencselő, ravaszkodó, ügyeskedő nép vagyunk, hát ilyen politikai elitet érdemlünk. Megkaptuk.

Mégis elégedetlenek vagyunk.
 
Vajon azért, mert bár tudjuk, hogy ilyenek vagyunk – és szeretjük is magunkat ilyennek, – tőlük azt várjuk, hogy legyenek jobbak? Hogy emelkedjenek fölénk, legyenek még ravaszabbak, még ügyesebbek, még rafkósabbak, találjanak több és nagyobb kiskaput, helyzzék az önzést követendő példaként elénk, és ha teli van a szákjuk, majd csak csurran-cseppen (később talán bőven ömlik) az alant lévőknek is?
 
Vagy éppen ellenkezőleg: nem szeretjük, hogy ilyennek mutatnak minket, mert historikus megpróbáltatásainkon csiszolódott énképünk, öntudatunk másféle képet fest rólunk? Mert magunkat szilaj, verekedésre, harcra kész, de nagylelkű és okos népnek tartjuk? Mert úgy véljük, gondosan neveljük tisztességre, erkölcsös életre gyerekeinket, lelkiismeretesen és szeretettel törődünk az öregeinkkel, részvéttel és segítőkészséggel támogatjuk a gyengébbeket, az elesetteket, bármely okból legyenek is azok, és senkit nem ítélünk meg (főleg nem rekesztünk ki) külső jegyei alapján?

Ifjúsági kalandregényeken nevelkedett, idealista, hőslelkű faszacsávóként azt kell feleljük, hogy az utóbbi. Pragmatista, bölcsen számító, a mindennapi nehézségeken kisujjból felülemelkedő, rátarti és hiú emberként azonban az elsőt fogjuk választani. Megvan bennünk ez is, az is.
Mert mindannyian egyszerre vagyunk jobb- és baloldaliak. Így vagyunk egész. Hiszen akár baloldaliak vagyunk, akűr jobb, csak féloldalasak lehetünk, nem igaz? Mi vagyunk a hal, amely a fejétől bűzlik, és amelynek az egyik szeme balra néz, ott így látja a világot, a másik meg jobbra, amott meg úgy. A szájával meg hol eszik, és tobzódva élvezi a létet, hol pedig gyanútlanul bekapja a horgot.

A politika azt kívánja elhitetni velünk, hogy legfeljebb fél halak vagyunk. Ki jobbfél, ki balfél, a fontos, hogy mindenki fél. Ezért érezzük a csalódást, a viszonzatlanságot, a kihasználtságot, ezért lesz úrrá rajtunk egy jobb sorsra érdemes balek önpusztító, önemésztő indulata. Közhely: a politikai elit felélte bizalmi tőkéjét. Nem erről volt szó, nem ez volt a megbízás tárgya. Mintha - bár ők nem teljesítették a szerződést, - minket szankcionálnának szerződésszegés miatt, a társadalom jó részét kriminalizálva, hogy bármikor rajtunk üthessenek, amikor kényelmetlenné válunk nekik. Elloptak 20-23 évet az életünkből egy vágyott világot ígérve, ám az szivárványos ábránd maradt. Helyette szegénység, adósrabszolgaság, gyűlölködés, csalódás, nihilizmus lett a részünk.

Új politikai erő színrelépésére volna szükség. Egy újra, amelyik tényleg olyan, amilyenek mi vagyunk. Eszmei és pragmatista, nagylelkű és aprólékosan gondos, ügyes és tisztességes, ravasz és sportszerű, okos és belátó, stb. Na jó, néha kicsit balfácán, de azért is szeretni lehet. Meert addig a választás szabadsága mindössze abban áll, hogy voksolhatunk az erkölcstelenre az embertelennel szemben.

Kéne egy Magyar Virtus Párt!

 

 

 

 

 

 
 

 

 

 

 

 

 

 
 
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.